Vastag jégen: így telnek a jégművesek hétköznapjai, és így épül egy jéghotel...

Gyermek- és kora kamaszkoromban elég sokat játszottam Amerikából jöttem-et, de nem emlékszem, arra hogy én vagy bármelyik barátom valaha is választotta volna mesterségének a jégművességet. Ennek több oka is van, az egyik természetesen az, hogy sokáig nem is tudtam (és valószínűleg mások sem), hogy létezik ez a szakma. Engem borzasztóan érdekelt, hogy hogyan dolgozik egy jégműves és hogy képes egy ember egész álló nap a mínuszokban dolgozva, valami elképesztőt alkotni a jégből. Na már most az is biztos, hogy ennek a szakmának nem nagyon kedveznek a plusz fokok, és hát nem is űzhető egész évben (legalább is a világnak ezen a pontján biztosan nem), de azért számomra mégis érdekes. Kíváncsiságomnak szerencsémre most sikerült is eleget tennem, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok tisztelt hölgyeim és uraim, hogy néhány jó ismerősöm és cimborám nem kisebb helyen dolgozik most jégművesként, mint a Fogarasi-havasokban épülő jéghotelnél. Vettem a bátorságot, jobban mondva a laptopot, és írtam régi jó ismerősömnek és egykori iskolatársamnak Kertész Szilamérnek és megkértem rá, hogy küldjön néhány képet a mindennapjaikról és meséljen kicsit arról, hogy hogyan is lehet jégműves az ember. Szilamér elmondta, hogy szerinte a jégműves mesterség nem nagy ördöngösség, érteni kell a láncfűrészhez, kell egy kis akaraterő és a többi már megy magától. Az alábbiakban a küldött képekből és videófelvételekből osztok meg egy összeállítást:...