Pénteki pirítós: népbutításból katedrálist...

Pontosan emlékszem, hogy amikor kijött a South Park (amerikai animációs sorozat) 19 évada, akkor választották meg Trumpot elnöknek, a sorozat készítői pedig azt nyilatkozták, hogy ezek után nagyon nehéz dolguk lesz, mert a valóság sokkal szarkasztikusabb és szürreálisabb, mint a South Park világa, és ami eddig csak a sorozatban történhetett meg, az már hatványozottan megtörténik a valóságban is. Az elmúlt két hétben így éreztem én is. Az egyik fejetlenség követte a másikat és azon agyaltam, hogy a cica rúgja meg, itt már minden saját magának a paródiája és hogy a Jóistenbe tudnám én ezt még inkább fokozni a pirítósban? Mert nem lehet mit mondani arra, hogy egy 300 méteres utcában 9 átjárót építenek. Komolyan, mit mondjon egy hírszerkesztő ilyenkor? Legszívesebben csak távoznék a pódiumról, olyan Florin Iordache módjára. Vagy ott van a kormányátalakítás. Hihetetlen, hogy ebben az országban Dragnea emberei mindenhez értenek. Ha egyiket leváltják az egyik minisztérium éléről, akkor azt nyugodtan kinevezhetik egy másik élére, viszont ha oda nem nevezi ki az államfő, akkor kineveznék egy egészen másik minisztérium élére. Örülök, hogy Vasilescu ilyen mérhetetlenül nagy polihisztor és mindenhez ért, de ez talán túlzás. Aztán ott van a másik sztori, hogy több mint egymillió köbméter faanyag tűnt el 5 év alatt a hazai nemzeti parkokból. A NEMZETI PARKOKBÓL! Nem a bükkösfüttyfalvi vagy málnabundási erdőkből, hanem a nemzeti parkokból. Érted? Onnan, ahonnan elméletileg még a fák friss hajtásait sem szabadna letördelni annyi fát kiloptak, hogy azzal 60.000 kamiont lehetne telepakolni és ha ezeket a kamionokat egymás után állítanánk, az a kamionsor Bukaresttől Nagylakig érne, és ezt nem én mondom, hanem Andrei Ciurcanu, az Agent Green civilszervezet munkatársa. Azt azért elmondhatom, hogy a Romániában készült felmérések és statisztikák néha elszomorítanak, de néha azért egészen fel is dobják a napomat. Például, ha nem olvastad volna, akkor most...

Pénteki pirítós: ki a nagyobb bűnöző?-vita és popóbalhé...

Drága olvasó! Ismét összegyűjtöttem neked az elmúlt időszak legfontosabb híreit, hogy ne maradj le róla és tudd, hogy mi a pálya a széles nagyvilágban. Muszáj lesz a legeslegfontosabbal kezdenem: Nem bírt a fenekén ülni a brazíliai Miss BumBum fenékszépségverseny egyik résztvevője és lerángatta a szalagot a győztes válláról, mivel állítása szerint az ő feneke sokkal szebb, és különben is, a győztes plasztikai beavatkozással érte el, hogy ilyen formás legyen a popsija.  A győztes seggitségére sietett ugyan egy ott álló nő, de ketten sem bírtak az irigykedővel, akinek így sikerült fenekestől felforgatnia az egész díjátadót. Amíg külföldön a fenekek között megy a rivalizálás, addig itthon igazán magas rangú személyek vitatkoznak azon, hogy valójában ki a bűnöző, és miért nagyobb bűnöző az egyikük a másiknál. A vita még nem dőlt el, de bízunk benne, hogy ez a továbbiakban is sok izgalmas percet és vitát eredményez majd, amelyet szívesen megosztok majd veletek. Lóhalálában járta be a hír a médiát, hogy a szentgyörgyiek állítólag csaltak a Kishuszár Vágta futamán és a ló elbotlott a doppingteszten. Az igazságot még nem lehet tudni és valószínűleg csak a történtek alapos lecsutakolása után derül majd ki, bár meglehet, hogy most már csak annyit segít a helyzeten, mint döglött lovon a patkó – de én bízom benne, hogy minden jól alakul majd. A Román Akadémia elnöke és a BBTE rektora szerint nem baj, ha egy böhöm nagy katedrálisra költi az állam a pénzt az oktatás és az egészségügy helyett, mert szerinte a testi betegségeket a templomban is lehet gyógyítani. Kásler Miklós óta ugyan tudjuk, hogy a tízparancsolat betartása is megelőzi a betegségeket, de ez az információ még új. Hát, akkor bízzunk a Jóistenben, mert itt tényleg már csak ő mentheti meg az egészségügyet és az oktatást, ha neves akadémikus professzoraink is ennyi...

Pénteki pirítós – Dedikácie szpecsiálö pentru Dan Tănasă...

Drága olvasó! Először is elnézésedet kell kérnem, amiért az elmúlt 2 hétben úgy eltűnt a Pénteki pirítós, mint az EU-s pénzek egy nyertes pályázat után. De két hete elutaztam, a múlt héten meg más elfoglaltságaim voltak. Szánom-bánom, de ez már eső után köpönyeg. De most itt vagyok, nem kell aggódni, és ha nem voltál elég figyelmes a héten, akkor tessék, itt egy csokorban az összes szerintem fontos dolog, amiről jó, ha tudsz. Mondjuk hétfőn még azért kicsit izgultam, hogy na vajon mi lesz a pirítóssal, mert eléggé laposan indult ez a hét, és már annyira frusztrált ez az egész, mint Dan Tănasăt a magyar felirat az Erős Pista csomagolásán, de végül csak beindult a kerék. Az internetet és a médiát is felrobbantotta a hír, hogy Soros Györgyöt nem robbantotta fel az a levélbomba, amit küldtek neki, majd Hillary Clintonak, Barack Obamának és Robert De Nirónak is. Mondjuk De Nirónak értem, hogy miért. A Nagyfater elszabadulban nyújtott alakítása után legszívesebben én is küldtem volna neki egyet. Ó, hol van már a régi jó taxidriveres, keresztapás De Niro. Toader, úgy néz ki, mostanában keményebben takarítja el maga elől a politikai ellenfeleit, mint egy hargitai hókotró a fagyott utat a Bucsinon. Apropó hókotró. A héten havazott ITT is és ITT is, sőt Csíkszeredában is, de sajnos hiába kutattam, nem találtam normális felvételeket róla. Ha jövőhéten havazik nálad, Kedves olvasó, lécci, lécci küldjél nekem képet róla (ugyelet@transindex.ro). Nagyon hálás lennék! Ja, mindjárt elfelejtem, hogy egykori iskolám elődjének számító Gyulafehérvári Római Katolikus Főgimnázium épületét nem nagyon akarja visszaadni az állam a római katolikus egyháznak és alapfokon el is utasították az erről szóló keresetet. Annyira nem lepődtem meg. A szomorú az, hogy az ilyen bírósági elmarasztalásokra már annyira lehet számítani, mint Székelyudvarhelynek a pénzbírságra egy magyar nemzeti ünnep után. Johannis...

Pénteki pirítós – Semmi performansz...

Ülök egy doboz sörrel csütörtök délután a Szamos-parton. Kutyákat sétáltató emberek jönnek-mennek, olyan szomorúan idilli az egész. Agyalok, gondolkodom, ki akarok találni valami jó kis frappánsat a pirítóshoz. Egész héten jegyzeteltem, nézem a jegyzeteimet, nem segít. Gondolkodom, vitázok magammal, írok. Lehet, hogy most be fogok égni. Hahaha… pirítós beégni….Hahaha. Értitek nem? Úristen. Írjam le? Poén? Ja nem? Akkor nem írom le. Fagyos időjárás és heves melegellenesség jellemezte ezt a hetet és ami azt illeti, csomó mindent elég hűvösen fogadtunk, mint például a Nobel-díjak átadását . Szóval megállíthatatlanul közeleg a tél. Úristen, ez borzalmas, húzd ki, ne pont ezzel kezd. Frappáns legyen, egy jó felütéssel. Basky ismét lecsapott Kolozsváron. Ez nagyon király, bár mondjuk sokat nem élvezhettük, mert az önkormányzat valamiért nem szereti a csókolózó ortodox pópákról készült graffitiket. Hogy ízlésficamosak, vagy csak tiltja a vallásuk, egyelőre nem lehet tudni, már dolgozunk azon, hogy kiderítsük. Na, hát majdnem. Ne ezzel kezd! Talán írhatnék valami frappánsat arról, hogy Dăncilă és Hókuszpók elutazott az EU-ba magyarázni a bizonyítványukat, mert rájuk szóltak, hogy nem voltak jók. Úristen? Miért csinálom ezt magammal? Nem megy, nem megy, nem megy. Jaj, nagyon nehéz. Costa Ricán letartóztatták Elena Udreát. Remek, a külföldön levő bűnözőinket már tartóztatják le, kérdés, hogy mikor kerül sor az itthoniakra? Mondjuk lópikula, olyan országban, ahol rengeteg rab közben börtönőr is, nem is lehet olyan nagy kunszt bezárva lenni. De ez vicces. Mondjuk az iskolában velünk is csináltak olyat, hogy mi is kipróbálhattuk magunkat a tanár szerepében, lehet, hogy ennek is van valamiféle nevelési célzata. Ááááá, ennek a fele nem jó. Azt töröld ki. Az Udreás részt hagyd, a többi kuka. Írjak most is vers formában, de ne olyan búskomorban, mint a múltkor, hanem legyen vicces? A vers jó. Szeretik az emberek. Rímeljen. Markó Bélának is bejött. Valami kis gyerekeset,...

Pénteki pirítós – Az országban, ahol élek...

Az országban, ahol élek, most szeptember vége fele repkednek a mínuszok és csüngőhasú nagyurak túrják a fagyott földet lerágott csontokat keresve, miközben saját lányaik videóira kattintgatnak a pornóoldalakon. Az országban, ahol élek, egyetemeket vonnak össze, és a sötétítőt az utolsó ablakon, amely még Európára néz. „Árulók, csalók, hamiskártyások, verőlegények, pofaszakállas keresztespókok, bukott mérnökök, feltörekvő kígyónyelvűek, kikupált hírolvasók” beszélnek olyan családokról, olyan istenek nevében amelyeket nem értenek, és akikhez már rég nincs közük. Az országban, ahol élek, engedélyt szokás kérni a tüntetésekért azoktól, akik ellen tüntetnél. Az országban, ahol élek egy miniszter lemondása a hírportálok olvasottságának tesz csak jót, egyébként szinte mindegy. Az országban, ahol élek, történnek balesetek. A szülők 63 százaléka véletlenül rendszeresen veri a gyermekét. Hetente véletlenül két nő meghal annak a férfinak a kezétől, akivel együtt él. Az országban, ahol élek, mindennap egy érv az emigráció mellett, én mégis inkább összeszorított szemmel, magzatpózba kuporodva letapasztom a füleimet és megpróbálom elképzelni, hogy nem fáj. Vannak, akik átírják verseiket úgy, hogy mindenki megértse. Mások átírják beszédeiket úgy, hogy senki se. Vérzőfülű emberek rohannak ordítozva a köztereken, vannak rikkancsok, akik egymás újságait ócsárolják miközben a tehetősebb osztály kivesz néhány szabadnapot, a hasát sütteti, unalmában a másikra mutogat, úszni jár és belehugyozni a Kárpát-medencébe. Az üdítőkből lassan kivonják a cukor egy részét, majd, ha szerencsénk van, akkor talán ismét drágulni fog a cigaretta. Illúziója van az egészségnek. Fotóalbumaiban kockás has, barnított bőr, hibátlan fehér fogak. Bizony mondom néktek, a plasztikai sebészeket etessétek meg jól. Ne vágjon most már senki lyukat a zászlóba. Kilométerek százait leutazni egy pofonért, amit alig vesznek észre testvérek között is rossz üzlet. Ha valaki elmeséli majd történetemet, mondja el, hogy pöfetegek között éltem és vargányák között, őzlábak kalapjai és madarak szárnyai alatt Mert a világban valójába rend van, s fejem fölött elröpült...