Valószínűleg már találkoztál ma (tegnap vagy a héten) Harolddal, aki épp tudatosítja milyen napra is ébredt, talán érteni is vélted őt, de vajon azt is tudod, miért fél? Azt néztem meg, hogy mi az alapja a félelmének. Azt is gondolhatnánk, hogy a péntek 13. babonájának valami ősi van a hátterében, de amikor felcsapjuk a Néprajzi Lexikont, akkor nem fogunk találni semmit. Lovas Kiss Antal, a Debreceni Egyetem oktatójának elmondása szerint korántsem annyira ősi a péntek 13-tól való félelem, mint gondolnánk. Az első adatok, amelyek arról szólnak, hogy péntek 13. egy szerencsétlen nap az 1800-as évek végéről származnak, és csak a 20. század elején válik egyre inkább a babonás hiedelmek jelentős példájává. A kulturális antropológus szerint két negatív előjelű babona összevonásából, egymásra tevődéséből alakult ki. Egyrészt ugye adottak a péntekhez fűződő babonák, amelyek eredete egészen a római korig nyúlik vissza. Akkor ugyanis péntek volt a kivégzés napja, ezért feszítették Krisztust is pénteken keresztre. Jézus kivégzéséhez kapcsolódva vált előbb Európában, később Amerikában is egyfajta negatív előjelű nappá. A 14. században élt Geoffrey Chaucer már szerencsétlen napként említi pénteket a Canterbury mesék c. történetgyűjteményében, amely az újkor folyamán a népi babonában pedig csak egyre negatívabb színezetet kapott. Másrészt adottak a 13-as számhoz fűződő babonák, amelyek erre csak rárétegződtek. Ahogy a szakember fogalmaz a 13-as számhoz a középkori (főleg keresztény) kultúrában létszámfölöttiséget kapcsoltak. Míg 12-es számhoz nagyon sok pozitív tartalom fűződik, az európai hagyomány fontos része, elég csak arra gondolni, hogy az evangéliumok szerint Jézusnak is tizenkét tanítványa volt, addig az ezt követő 13-as valami nem kívánt pluszt tesz hozzá. A keresztény hagyományban épp az utolsó vacsora miatt tartják szerencsétlen számnak, mert azon is tizenhárman vettek részt. Az egyik olvasatban Jézus a 13., aki másnap meghal, míg egy másikban az árulóvá lett Júdás. A garabonciás diákra is mondták...

A képen egy lótusztermés látható – egyeseknek. Másoknak maga a borzalom. Valószínűleg kevesen hallottak erről az első hallásra inkább nevetségesnek tűnő fóbiáról, pedig egyes kutatások szerint viszonylag gyakori: az emberek 16%-a vallotta magát érintettnek egy néhány éve készült felmérésben. Ennek ellenére egy hivatalosan még el sem ismert specifikus fóbiáról van szó, és biztosan szükség lesz még néhány lyukfóbiától szenvedő pszichológusra és kutatóra ahhoz, hogy komolyabban vegyék a jelenséget. A tripofóbia lényege, hogy a kisebb, sűrűn elhelyezkedő, szabálytalan lyukak alkotta mintázat látványa borzasztó émelygést, undort vált ki az emberben. A gyakori tünetek a között van a hányinger, szédülés, heves szívdobogás, migrén, verítékezés vagy egyenesen pánikroham. Az alábbi videóval letesztelheted, hogy érintett vagy-e: Súlyosabb esetben ezt a reakciót pl. egy szivacs vagy egy buborékos csokoládé látványa is kiválthatja, de szerencsére az átlagos fóbiásnak ennél azért több kell a kiboruláshoz. A legdurvább hatást azonban ennek a mintának a bőrfelületre való ráhelyezése okozza (akár photoshoppal, vagy valamilyen más módszerrel), ettől minden tripofóbiásnak kikapcsol az agya, és átadja magát a totális, ösztönös irtózásnak és a menekülési kényszernek. (Ilyen videót a saját és a fóbiás olvasóink mentális egészsége érdekében inkább nem teszünk be, de aki elég bátor, itt megnézheti.) A tudósok szerint a szervezet által kiváltott reakció biológiai undoron alapul, nem pedig valamilyen tanult, kulturális félelmen. De hogyan alakult ki egyáltalán? Éppen olyan ősi félelemről van szó, mint pl. a kígyók és a pókok esetében: a mintázat egy mérgező állatra emlékeztet, amitől valamikor nagyon fontos volt óvakodnunk. Ilyen mintázata van például a kékgyűrűs polipoknak (amelyek a világ legmérgezőbb állatai közé tartoznak), és jellemzőjük a közepén erősen kontrasztos lyukminta.  De léteznek más mérgező fajok is, amelyek hasonlóan színezettek, így bizonyos skorpiók, pókok vagy kígyók is. A lyukrendszerek látványától való irtózás tehát az evolúciós adaptáció mellékterméke. És valamilyen szinten mindenkibe bele van kódolva,...