Miután kiszivárgott, hogy Szatmár megyében feketelistára tettek mindenkit, aki nem hozott győzelmet Victor Ponta szociáldemokrata államfőjelöltnek, és elárasztottak szórólappal, valamint Facebook-reklámokkal és plakátokkal, Ponta csapata úgy döntött, hogy itt az ideje a személyes ismeretségi hálókat is kihasználni. A tét: Erdély megnyerése, vagy legalábbis a nem túl durva elvesztése. Azért adtam meg – még az első forduló előtt – a telefonszámom a PSD-nek, mert ígértek egy pólót, amire nincs írva semmi. Na jó, az is igaz, hogy már akkor sejtettem, hogy azon az alapon, hogy semmi nincs ingyen, ez sem lesz ingyen. De, őszinte leszek, kíváncsi is voltam, hogy hogyan működik a PSD mozgósítása, milyen eszközökhöz nyúlnak, mit vetnek be a győzelemért. És nem csalódtam bennük. Az első mocskosabb próbálkozás az a kampánycsend idején elküldött üzenet volt, amiről már írtunk. A szavazás napján jött, egy bizonyos Victortól. Azonban a dolgok most pörögtek fel igazán. Így, hogy utolsó száz méteren vagyunk, már kétszer hívtak fel Ponta csapatából, és mind a kétszer explicite elmondták, hogy meg kellene adjam két ismerősöm telefonszámát. Pontosabban ez hangzott el: – Zsánosz úr! Victor Ponta csapatából hívom. Arra kérném, hogy adja meg két ismerőse telefonszámát, amit el kellene küldjön nekünk a megadott emailcímünkre. – Öhm… Nem szeretném. – De hát ön Pontára fog szavazni, nem igaz? – Hát ez nem biztos, hogy önre tartozik… – Rendben, elnézést a zavarásért. Viszhall… Azonban nem lehet olyan egyszerűen kikerülni egy adatbázisból, amibe belekerültél. Ez ebből a ma este kapott üzenetből derült ki számomra: Várom a következő felvonást. U.i. Mondanom se kell, hogy a pólót végül nem kaptam...