Van egy perced? Egyperces filmek elhagyott gyerekekről...

A kórházak újszülöttosztályain mindig nagy a sürgés: kismamák, apák, rokonok tolonganak a folyosókon, virággal, gyümölccsel, ajándékokkal, fényképezőgépekkel. Legtöbbünknek van fotónk arról az első pár óráról is, amiután megszülettünk, eltorzult, ráncos arccal üvöltünk a világba, vagy alszunk, anyánk karjában. Vannak újszülöttek, akikre senki nem kíváncsi a gyermekvédelmi szakembereken kívül. Sírhatnak naphosszat a kórházban, a rendszeres etetésen és pelenkázáson kívül nem törődik velük senki: az egészségügyi alkalmazottak rohangálnak, végzik a dolgukat, a családok pedig minél hamarabb hazamennének saját újszülöttjükkel. Nincs hely, tér, idő érintésre, meghittségre, ölelésre és nyugalomra azoknak a csecsemőknek, akiknek viszont nincs családjuk. Ezek a gyerekek felnőttkorukban soha nem nézegetik majd az első fotóikat a szülészetről, nem röhögnek nagyokat saját ráncos és kopasz fejükön, nem hasonlítgatják arcvonásaikat saját gyerekeikével. Radu Jude egyperces filmje egy bukaresti kórház szülészeti osztályán készült a kórházban elhagyott gyerekekről. A nevük helyén egy népszerű pelenkagyártó reklámja szerepel. “Meg akartam mutatni ezeket a gyerekeket, hogy mindannyian lássuk, tényleg léteznek. Aztán megtudtam, hogy az elhagyott gyerekek neve nem látszhat a filmen, persze abból a meggondolásból, hogy védjük őket – de ez a dolog egyúttal talán azt is jelzi, hogy mindannyian azt szeretnénk, ők ne létezzenek. Vagy el akarjuk felejteni, hogy léteznek” – nyilatkozta a rendező. Ebben lehet valami. Jobban szeret mindenki statisztikákról beszélni az elhagyott gyerekek kapcsán, és kikerülni a lehetőségét, hogy a téma személyessé válhasson. Ugyanakkor a gyakorlat szintjén hatékonyabbnak tűnik azzal foglalkozni, volt-e pelenkázva és etetve a gyerek; a testi szükségletei kielégítésére van intézményesen bejáratott módszer és know how, de hogy azon túl mit kellene, lehetne tenni, a segítő szakmában dolgozók személyes jóérzésén, szakmai felkészültségén és morális elveiken múlik. Romániában minden hat órában kórházban hagynak el egy gyereket; 60 ezer állami gondozásban lévő gyerek hat éven felüli, akiknek kevés az esélyük örökbefogadó családot kapni; egyharmada a gondozottaknak különleges nevelési igényű...