A romániai balkáni közlekedéskultúrában egyáltalán nem szokatlan, hogy emberek jelzéseket figyelmen kívül hagyva parkolnak: mozgássérülteknek fenntartott helyekre, átjárókra, úttestre, bicikliutakra. Utóbbiért nem is igen szabnak ki büntetést a rend büszke őrei, a biciklisek jogait rendszerint semmibe veszik. Egy bukaresti csoport úgy döntött, véget vet ennek. A civilek módszere olcsó és egyszerű: vásároljunk A4-es tapadós papírt, letöltjük a Facebook-oldalról a figyelmeztető szövegeket, két variáns is rendelkezésre áll, ezeket rányomtatjuk, és kivágjuk a szaggatott vonal mentén, így sok-sok matricát kapunk. Ezután már csak annyi marad, hogy a hülyén parkoló sofőr szélvédőjére vagy tükrére ráragasztjuk a matricát, amelyen akár ez is állhat: “úgy parkoltál, mint egy tehén, most megtudod, mennyire nem egyszerű egy lehúzóst lekaparni a tükrödről. Gratulálunk!” A kezdeményezés egyre népszerűbb, Bukarest után más hazai városokban is megjelent. Olyannyira szervezettek, hogy újabban egy okostelefonon használható alkalmazást terveznek, amely segítségével ha valaki tilosban parkol, egy arra járó beírja a helyszínt, amelynek koordinátái automatikusan felkerülnek az adatbázisba, így akinek van matricája és a közelben van, akcióba lendülhet. Amennyiben te is úgy parkolsz, mint egy marha, kezdj el...

Ez egy múlt hétről itt felejtett bejegyzés. fotó: Rezistența Urbană   Na így korszerűsítik az épületeket Bukarestben. A George Enescu utca 16 szám alatt álló történelmi épület igencsak megsínylette a hőszigetelést. Az utca egyébként is nehezen élte túl a kommunista rezsimet, körülötte tömbháznegyed húzódott fel. No, errefel mit csinál a 16-os szám büszke tulajdonosa? Ránéz az 1890-es években felépült neoklasszikus jegyeket viselő házára, és azt mondja, hát ez milyen régi, korszerűtlen már, leválasztja az ornamentikai elemeket, az oszlopfőket is lecsiszolja. Aztán egyszerűen bevonja polisztirollal az egészet, tesz egy remek csatornát a tetőszerkezet alá, és bevonja maró színnel az egészet. Láthatjuk, nem csak a rombolás lehet káros, hanem az újítás is. Nem véletlen, hogy a 422/2001-es műemlékvédelmi törvény kimondja, hogy a műemlékjellegű épületek védelmének feladata azok tulajdonosait terheli, ugyanakkor az államnak kell garantálnia, hogy a tulajdonos ne tehesse tönkre...

Ritkán járok a román fővárosba, és még ritkábban taxizok. Néhány évvel ezelőtt, amikor először voltam itt, alapos tervezéssel kitaláltam, hogy én bizony metróval jutok el a buszállomásig, de mivel a megálló környékén sehol nem találtam az amúgy tényleg eldugott helyen levő parkolót, taxisoktól érdeklődtem. A legtöbb 15-20 lejért akarta megmutatni a megállót, végül találtam valakit, aki hajlandó volt 10 lejért elvinni másfél utcával arrébb. Tegnap megérkeztünk az RMÜE konferencia helyszínére. Nem mondhatom, hogy sikerült volna megdönteni a bukaresti taxisokról kialakult előítéleteimet. Bár tény, egyelőre egyik sem hordozott meg (próbálták volna meg!, előre lecsekkoltam, milyen távol van a célpont), azért tegnap is volt két érdekes jelenet. Az egyik taxisnak 10 lejt adtunk a 6,11 lejbe kerülő fuvarért, mire ő nagyon szépen megköszönte. Kérdeztük, hogy visszajárót kaphatunk-e? Erre azt mondta, hogy majdnem 7 lej a számla, és nincs “aprója”. Este is taxiztunk. Itt már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy mennyibe kerül a fuvar, ugyanis a sofőr közölte, hogy tíz lej alatti összegért nem hajlandó beindítani a motort. Bukarest más, a taxisok is. Szőcs...

Persze, ne feledkezzünk meg erről...