A közvetlen közelünkben sújtott le újra a kb. két éve keringő telefonos átverés, amellyel gyanútlan emberekből akarnak pénzt kicsalni a lehető legaljasabb módszerrel. Egyik kollégánk édesanyját hívták fel az imént, hogy a fia (kollégánk testvére) balesetet okozott: elütött egy kislányt, akit helikopterrel szállítanak egy bukaresti kórházba. A fiút a börtöntől kellene megmenteni, és már fogadtak is neki ügyvédet, akinek gyorsan pénzt kellene utalni. A telefonáló odáig ment el, hogy közölte, a fiú sokkos állapotban van, és nem nagyon tud beszélni, de ha akarja az édesanyja, odaadja a telefont… Az édesanya szerencsére az ijedség ellenére megőrizte annyira a lélekjelenlétét, hogy feltűnjön: a telefonáló csak harmadik rákérdezésre közölte a baleset helyszínét, miután maga az anya árulta el, hogy hol tartózkodik éppen a fiú. Ezért odáig nem jutottak el, hogy bármilyen adatot kicsaljanak belőle, ezen a ponton azt mondta, hívják fel később, és letette a telefont. Ezután megpróbálta elérni a fiát, ami nem sikerült, így kollégánkat hívta, aki először szintén megijedt, de azonnal gyanúsnak találta a történetet. Mire elmesélte a szerkesztőségben, és mindenki rögtön mondta, hogy hány ilyen történetet hallott vagy olvasott még, és egészen biztosan ugyanerről van szó, a “sokkos állapotban levő fiú” is jelentkezett, hogy csak gyűlésben van, azért nem elérhető… Ez a történet ugyan happy enddel végződött, viszont 2012 decembere óta több száz embert vertek így át, akár 2500 eurót is kicsalva belőlük. Leírva vagy a számos eset ismeretében persze egyből nagyon átlátszó sztori, de beláthatjuk, amikor valakit azzal hívnak fel, hogy a gyermeke veszélyben van, nem biztos, hogy logikusan tud gondolkodni. A legszomorúbb, hogy olyan eseteket is jelentettek, amikor a csalók nem jutottak pénzhez, az áldozat viszont belehalt a sokkba. (A Kolozs megyei rendőrség információs plakátja) A román sajtó által “balesetes módszernek” (metoda accidentului) nevezett átverés forgatókönyve enyhén eltérhet, volt, akit saját fia...

Olvasom a Mashable összeállítását a 40 leggyakoribb turistaátverésről, amitől óvakodjunk idén nyáron. A trükkök alatt az is szerepel, hogy melyik országban vagy földrészen a leggyakoribb, így első reflexem nyilván az volt, hogy lám, Romániából mit szúrtak ki. Eléggé meglepődtem azon, hogy csupán egy szerepel, és én személy szerint azt is nehezen hiszem el: A leírás szerint tehát magukat rendőrnek kiadó illetők megkörnyékezik a turistákat, azzal a szöveggel, hogy hamis pénz került a forgalomba ezen a környéken, és le kell ellenőrizniük a turista pénztárcáját. Persze kevesebb pénzzel adják vissza. Vagy azt mondják, az irataikkal van valami probléma, és büntetést kell fizetniük. Utóbbi még csak-csak, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy turista csak úgy odaadja a tárcáját valakinek, még ha százszor rendőrnek látszik is. Rákerestem, de ilyen konkrét esetet nem találtam a román sajtóban. Pedig álrendőrös sztori van bőven, például itt összegyűjtve jó pár, egyikben megemlítik a hamis pénz utáni nyomozást, de leginkább álrazziákról, házkutatásokról vagy ilyesmikről van szó. És ha már a Mashable listája, a szerintük leginkább Párizsban előforduló hamis aranygyűrűs eset szerintem inkább jellemző Romániára, mint a fentebb említett. Ti mit gondoltok, tényleg van, aki odaadja a pénztárcáját...

A hét elején a világhálót csókkal elárasztó videó egy megrendezett ruhareklám volt. Az ismeretlenek meg színészek, akik, foglalkozásukból adódóan könnyebben játsszák meg a csókot a kamerák előtt. Mindez még aznap kiderült, hogy nálunk is megjelent a videó. Volt azonban olyan is, aki úgy gondolta, hogy ebben az ötletben több potenciál van, és meg kell csinálni ruhareklám és színészek nélkül. A zene nem változott, de minden más igen. Az ilyenkor felmerülő hétköznapi kérdések is meggyőzőbbek. A szereplők sem olyanok, mintha modellek lennének, a ruhájuk sem tökéletes. A videó mégis őszinte lett. Íme, csókok Belgiumból:   És itt az időközben 37 milliós nézettséget produkáló videó:   De ezek után ki merné garantálni, hogy a belgák első csókja nem a helyi színtársulat projektje, vagy éppen a sunyi ruhagyártók legújabb...

A romániai szélhámosok egyik kedvelt trükkje az arany karikagyűrűs, amelyet sikerült már Párizsba is exportálnunk, mi is ott figyeltük meg először élőben. Most egy olvasónk küldte be a saját sztoriját: Időpont: 2014. február 24., du. 5 óra Színhely: vonatállomás, vasút feletti híd járdáján egy gödröt kerülgetve Jómagam: fejem tele a némi nemi viszonyok tematikájával, rajta egyedi kalap, alatta selyemsál, Zara kabát, szűkebb ruha, jóképű bőrcsizma (kuka-érett, de újnak látszik). Előttem éppen kiegyenesedik egy pasas, a mozdulat odavonzza a tekintetem. Mutatja is, hogy talált egy karikagyűrűt a földön. Örülök a szerencséjének, mennék tovább, mire ő, hogy kisasszony, ez inkább önnek való. De hát tartsa meg, hát ő találta. De nem, mert inkább én. Én pedig, ha már ennyire ragaszkodott a dologhoz, megfogtam, s mentem is. Volna, de utánam szólt, hogy egy pofa piára valót azért igazán adhatnék. Nem fordult meg a fejemben. Ekkor tűnt fel, hogy nem épp az a finom úriember, kicsit tespedt, 50-60 éves. Végül is jogosnak találtam a kérését, csak azon haboztam, hogy az mennyi. Előhúztam a pénztárcámat, s amikor kinyitottam, úgy döntöttem, minden bankót odaadok. 9 lej volt nálam. Ezzel elégedetten távoztunk mindketten. A fura kaland felvillanyozott, nem is a tárgy, mint inkább a szimbolikus töltete. Csak az ujjat hiányoltam a gyűrűből. És teljesen ellágyultam. Hogy hát egy férfi mikre képes, csak úgy egy ismeretlen nőnek odaadni egy mégiscsak értékes holmit. Meg a másik, aki elvesztette, vajon milyen helyzetbe sodorta magát vele. Gyorsan eldöntöttem, hogy a gyűrűt nem adom el, hanem megtartom. De előbb megpróbálom megtalálni a pórul járt tulajdonost, és persze ehhez elviszem egy ékszerészhez, mondja meg pontosan hány gramm, mennyit ér. Hazaérvén (az ékszerész aznap nem jöhetett szóba) megnéztem alaposabban, kisilabizáltam a beleütött jeleket: 585 14K. A grammot nem írták bele, sajna. Addig-addig firtattam a fémjelzéseket, amíg meg nem...