Avram Iancu szelleme tovább kísért. Erdély helyett most egy kiskocsiért megy a harc...

Egészen abszurd jelenetek játszódnak le a román médiában egy maratoni futáshoz használt kiskocsi miatt. Az eset kísértetiesen emlékeztet arra, amikor háromévesek homokozóban veszekednek azon, hogy egyikük elvette a másik lapátját. Egy Avram Iancu névre hallgató ultramaratonista kölcsönkapta Polgár Levente nevű magyar kollégájától a csomagok hordására használt kiskocsiját a Petrozsény és Konstanca között zajló versenyre, amely egy északi sarki maratonra jelentett felkészülést. Ám Polgár a verseny közben, ismeretlen okból visszakérte a kocsiját. Avram Iancu erre Facebookon közölte felháborodását. Olyanokat írt Polgárról, hogy “egy kutya és nem egy ember”, de ami a legfontosabb, hogy “még egyszer hátba szúrtad Avrarm Iancut!”, utalva az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban harcoló császárhű román felkelés vezetőjére – számol be az esetről az Adevărul. Avram Iancu bejegyzése hamar népszerűvé lett, a “románok” pedig megajándékozták egy új kiskocsival. Iancu az ajándékot így köszönte meg a Facebookon, miután elmondása szerint két fél napot kellet egy kényelmetlen hátizsákkal futnia: “Szívből köszönöm a Pădurea Copiilor-nak az azonnali segítséget és az ajándékot. Köszönet a románoknak (R O M Á N O K N A K) a szolidaritásért!” Ez a bejegyzés is heves reakciókat váltott ki, voltak, akik az írták, hogy “Elképzelhetetlen volt, hogy ne kapj segítséget a felebarátaidtól… Erőt és kitartást a továbbiakban. Látod…nem vagy egyedül! A románok melletted vannak!”, mások pedig úgy reagáltak, hogy “Sok sovinizmus elfér egy új kiskocsin”. Az Adevărul cikke így írt Polgár Leventéről: “a sportoló, aki etnikailag magyar is (…) szomorúan reagált Avram Iancu megjegyzéseire”. Egyébként Polgár azt írta, hogy kollégája inzultálta és rágalmazta, és úgy állította be a dolgot, mintha a magyarok és a románok által hősnek tartott Avram Iancu között lenne harc, holott az illetőt teljes nevén Iancu Marius-Avramnak hívják, majd hozzátette “Az irántam, kisebbségi és fogyatékos személy létemre, tanúsított magatartásodra azt mondom: Ne légy paraszt,...

Megtaláltuk az év legmegfejthetetlenebb videóját és megpróbáltuk megfejteni...

Egy olyan videóra bukkantunk az internet sötét bugyraiban, aminek a megnézése után köpni-nyelni nem tudtunk. A felvétel eredetileg valahol Romániában készült, de hogy pontosan hol, azt igazából nem is akarjuk tudni. Mivel fogalmunk sincs, hogyan történhetett meg ez az eset, ezért inkább kitaláltuk és megírtunk két képzeletbeli forgatókönyvet a sztorinak, de mielőtt elolvasnátok nézzétek meg ti is a videót: SZTORI 1: Álldogáló: Elvitték! Hát ennyi volt. Hiába bámultam utána sóvár szemekkel, vége. Fél napja figyelem az utcát, hátha visszahozzák. Reménytelenség. Úristen, mi ez a fehér autó? Ki ez, Sofőr? Engem is elvinne, ahogy a maga után vontatott szekeret. Menekülj!- üvöltöm  Szekérenülőnek, de ő csak leesni tud már. Kitudja, mióta vonszolják szegényt? Hátrálnom kell! Lábaim gyengék, megremegnek és érzem, hogy kezdek hátraesni. Fejem fölött zöld kerítés. El vagyok veszve, azt hiszem. Sofőr: Na szép! Megint elütöttem egy lovat, most húzhatom magam után a szekeret. Szekérenülőnek ezerszer megmondtam, hogy ne lopjon fát, ha részeg és nem tudja irányítani a szekerét. Jó, bennem is van, igaz ami igaz, de ha nem idétlenkedik előttem, akkor simán kikerülőm. Mindegy, most már hazaviszem, csak tűnjünk el az utcáról minél hamarabb. Ahj, itt van Álldogáló, azóta depressziós, hogy elvitték a lovát. Le is lassítok, megkérdezem, hogy van. Hát ez meg hova hátrál? Úristen ez hirtelen volt! Szekér, Ló? Ahj, ez nem az én napom! Szekérenülő: Hehe, nekem van a legtöbb lóerős szekerem a faluban. Hehehe. Sofőr nem valami észkombájn, elüti a vak lovamat, s elhitetem, hogy ő a hibás. Mindegy, pont kapóra jött. Ezzel a gebével esélyem se lenne bevinni a lopott fát. Ne olyan gyorsan, hééééé. Ez a ló is vak. Hé hé, ne fékezz ilyen hirtelen. Áuuuuuu. Ekkorát nem szaltóztam a cserkésztábor óta. Fel kéne tápászkodni valahogy. Ahj, a derekam! Ló: Szegény Társam. Csikókorom óta ismertem és most már soha...