Jóléti sovinizmussal a “migránsbefogadás” ellen: egy új videó a propagandapiacon

A jóléti sovinizmusra és egy kizárólag haszonelvű racionalitásra apelláló, még 2011-ben készült amerikai bevándorlásellenes videót köröztet a magyarországi média a kvótanépszavazás közeledtével, feltehetően a mérsékelten gondolkodók meggyőzésére, hogy nemmel szavazzanak “a kényszerbetelepítésekre”. (A Dzsihádfigyelő, Világlátó meg hasonszőrű propagandaoldalak mellett most már a Válasz.hu is.)

A videót a BOCS Alapítvány feliratozta a magyar Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás támogatásával (!), és a TZM Magyarország Youtube-csatornáján jelent meg a napokban. Tiszteletre méltó civil szervezetek tiszteletre méltó célokkal. Önmagában semmi probléma nincs azzal, hogy angol nyelvű videókat fordítanak az idegen nyelveket nem beszélő nagyközönségnek. A kontextus azonban ezúttal eléggé problematikus, még akkor is, ha a YouTube-videó alatt igazán szimpatikus módon a közzétevők leszögezik, “A migránsválságot nem kezelni kell, hanem okait kell megszüntetni, azaz a szegénységet, a kizsákmányolást, a háborúkat, és a klímaváltozást. Ehhez át kell térnünk egy új, kamatmentes, adósságmentes pénzügyi rendszerre, valamint egy lokalizált, non-profit gazdaságra. Ugyanis minél lokálisabb egy gazdaság, annál fenntarthatóbb. Ha ez kormányzati szinten nem megy (mert mondjuk hiányzik a szándék, vagy a hatalom), akkor helyi szinten kell megvalósítanunk, szimultán módon mindenhol.”

Ezt az álláspontjukat ugyanis sem a videó főszereplője, sem a videót saját interpretációjukra fölhasználó véleményformálók nem osztják.

Roy Beck
amerikai bevándorlásellenes aktivistaként egy eleve légből kapott állítás cáfolatát adja, miszerint az Egyesült Államok arra hivatkozva fogadna be évi egymillió bevándorlót legálisan, hogy csökkentse a világ szegénységét. Rágógumikkal prezentálja, mekkora aránykülönbség van az évi 1 millió befogadott és a be nem fogadható 5,6 milliárd “szegény” tömeg között (akik valójában nem is szegények, csak ennyi ember van, akik a Mexikóéhoz hasonló vagy annál rosszabb gazdasági helyzetben lévő országok lakói, de ettől már egyből “potenciális bevándorlóként” jelennek meg a kis bólogató imperialista fejekben). Részigazságokat csempész a diskurzusba, számol például az agyelszívás helyi társadalmakban okozott kárával (nem esik szó ezzel szemben a harmadik világbeli outsourcing olcsó munkaerőt kihasználó és nyomorban tartó praxisáról pont azokban az országokban, amelyekről beszél), és elhangzik kicsit leegyszerűsítve az a humanitárius alapelv is, hogy elsősorban, hacsak lehetséges, helyben, a helyieket bevonva kell gazdasági és közösségfejlesztési megoldásokat kidolgozni egy térség felfuttatásához, élhetőbbé tételéhez (“segítsünk nekik ott, ahol élnek”). Viszont így két teljesen különálló témát mos össze: az egyik a globalizációval szintén globálissá vált, elsősorban gazdasági migráció, a másik pedig a harmadik világ országait megcélzó humanitárius és fejlesztési programok működése. Nem vagy-vagy kérdésről van szó, egyik nem zárja ki a másikat, pontosabban az egyik melletti érvelésünk nem cáfolja meg a másik melletti érvek létjogosultságát. És végképp nem érinti a menekültek befogadásával kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeit egyetlen országnak sem.

A Beck-féle, cáfolni kívánt alaptézis már csak azért is hamis, mert az USA egyértelműen gazdasági érdekből fogadja a bevándorlókat, külön kvóta van a különböző kibocsátó országokra (például Romániára), ezenkívül szintén gazdasági érdekből szemet huny az illegális bevándorlók tömegeinek jelenléte fölött, akik a fekete- vagy szürkegazdaságban az állampolgár amerikaiaknál alacsonyabb bérekért dolgozva hoznak hasznot alkalmazóiknak.
k
Mi köze tehát mindennek a jelenlegi európai menekültválsághoz és a magyarországi – deklaráltan és hivatalosan bevándorlásellenes, de valójában menekültellenes – kvótanépszavazási kampányhoz? Gyakorlatilag semmi. Mégis felhasználható ebben a diskurzusban. A prezentáció eredetileg is manipulatív és demagóg, de ezt új kontextusba helyezve tovább lehet csűrni-csavarni, megteremtve a kapcsolatot a videóban elhangzottak és a jelenlegi magyarországi retorika között (“Így még senki sem magyarázta el, miért önáltatás, hogy a migránsbefogadással segítünk a világ szegényein”). A “migráns” szó arra hivatott, hogy összemossa a videóban tárgyalt bevándorlóproblémát a jelenlegi európai menekültválsággal. Így transzformálhatjuk a rágógumis példát az évi 1300 menekült befogadási kötelezettsége elleni újabb érvvé. “Olyan sok menekült van, hát csak egy csepp lenne a tengerben, ha mi néhány ezret befogadnánk, és ezzel a humanitáriusnak gondolt gesztusunkkal szétszakítanánk a társadalmunk összetartó szövetét.”

Szóval, azt hiszem, a tanulság az, hogy a globális kizsákmányolás elleni harc propagálásához talán figyelmesebben kellene kiválasztani az érveket, figyelembe véve az azokat előadó személyek pozícióját, affiliációit is. Aki hallgatói jóléti sovinizmusára és utilitarizmusára alapozva érvel, talán nem a legmegfelelőbb szövetséges az antikapitalista fronton.

Comments

comments