Segítség, nem beszélek magyarul! – Saját magyar-magyar szótár

Kolozsvárra, egyáltalán Erdélybe tavaly októberben költöztem, előtte csak Temesváron jártam néhány alkalommal 1-2 napra, de ott románul beszélő ismerőseim vannak. Magyarországon leginkább Szegeden (és kevesebbet Budapesten) éltem, ahol sok-sok vajdasági ismerősöm volt, így gyorsan megtanultam, például mi az a siska (frufru), és a patika (sportcipő). Ezekből már nagyon jó vagyok, rövid idő után nem egy lábfejre húzott gyógyszertár ugrott be, ha valaki azt mondta, ő patikát vesz fel sétához, mert az kényelmesebb a lábujjainak.

magyarul

Mivel Kolozsvárra éppen New Yorkból érkeztem, és az előző 3 hónapot is az Egyesült Államokban töltöttem, egyszerűen örültem annak, hogy itt lesznek magyarok, jajj de jókat dumcsizunk majd magyarul, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi gond adódhat közben. Aztán bumm: pár napig a felét nem értettem annak, amit mondtak nekem. És voltak kifejezések, amiket én szőttem bele reflexből a mondandóimba, ezzel ellehetetlenítve, hogy a hallgatóságom megértse a sztorit. Ezeket a személyes tapasztalataimat gyűjtöttem össze.

 

Ajjaj, nem értem, mit mondanak!

-  Gyere, na!

-  Hová megyünk hirtelen???

Hiába pislogtam, mint egy értetlen hal, senki nem magyarázta el, hogy miért mondta nekem az előbb, hogy „Gyere, na!”. Pár alkalom után rájöttem a jelentésére, de addig nagyon vicces arcokat vághattam, amikor mégsem mentünk sehová. (gyere na: ’ó, ne csináld’, ’na, légyszi’)

„s”

Két napot gondolkoztam azon, hogy mégis ki találta ki azt a női keresztnevet, hogy Stimi. Az albérletben, ahová beköltöztem, két lány lakott rajtam kívül, akik azóta a legkedvesebb barátaim közé tartoznak. Nem jegyeztem meg rögtön a nevüket, ezért a beköltözés másnapján újra megkérdeztem. A válasz: „Réka, Stimi”. Hát igen, eddig csak a klasszikus irodalomban találkoztam az „s” kötőszóval, soha nem hallottam élőbeszédben, és az agyam rögtön hozzácsapta a következő szóhoz. Azért Timit ma már Timinek hívom.

“Nem jött, hogy higgyem!”

Totális K.O. Miután rájöttem, hogy ez az “alig akartam elhinni” fedőneve, nagyon mókásnak találtam, és szeretem hallani.

bentlakás

Tehát amikor valaki nem kint az udvaron lakik? Vagy ha nem az utcáról nyílik a lakás, hanem egy belsőudvarról? Vagy ha egy családhoz beköltözik valaki? Kérdezgették tőlem az első napokban, hogy bentlakásban lakom-e. Mondtam, hogy persze, hát hol a bánatban laknék, mint bent egy lakásban? Jól elszúrtam. Mára viszont megszoktam a kifejezést, és valóban több köze van a jelentéshez, mint annak, hogy kollégium.

Van egy pixed?”

Pár évig létezett egy (ha jól emlékszem) békéscsabai székhelyű, Pix nevű márka. Egyedi, szitanyomott ruhákat és kiegészítőket árultak, én nagyon imádtam. Amikor először hallottam a fenti kérdést, nagyon elcsodálkoztam, hogy annyira híre ment a dolognak, hogy itt is emlegetik. (pix: ’golyóstoll, toll’)

punga” – Ebbe bele se mertem gondolni. Inkább megfigyeltem, hogy mi történik a szó elhangzása után. (punga: ’nejlonszatyor’)

Nem kaptam fahéjat.”

A fent említett „Stimi” a Kolozsvárra költözésem után pár nappal elment a boltba. Mikor visszajött, panaszkodott, hogy nem kapott fahéjat – vagy valami olyasmit, lehet, hogy nem pont fahéj volt. Én meg hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy mire számított, valaki majd jófejségből neki ajándékoz egy csomag fahéjat az utcán? Beállít a Jézuska, vagy a Télapó? Ekkor hallottam először a kapni igét a találni szinonimájaként. Ebből még ma is vannak néha kisebb bonyodalmak.

„Juli és Peti nagyon nem találnak.”

Ellenben a találni ige szegény, ha már a kapni-ra cserélték, befurakodott máshová. Mit nem találtak Petiék? Mit kerestek? Segítsünk nekik megtalálni! Fail. (talál: ’passzol, illik’)

- Meddig ülsz még itt?

- De hát nem is ülök!”

Miért tesznek úgy az emberek, mintha mindig ülő testhelyzetben lennék? Nem ülök, hanem éppen ácsorgok, vagy fekszem. Mindegy, akkor is azt kérdezik, hogy meddig ülök. Na ennek aztán semmi köze nincs a jelentéshez, erre nem jöttem rá, meg kellett kérdeznem. A megfejtés: „Meddig maradsz még itt?”.

Van mikró, hűtő és aragáz.”

Az aragázról komolyan az arapapagáj jut a mai napig az eszembe. Mivel ezt a szót soha nem hallottam vagy olvastam az előtt, hogy lakást kezdtem Kolozsváron keresni, azt hittem, hogy valami speciális erdélyi dolog a gáztűzhely helyett. Nem, kiderült, hogy egyszerűen a márkanév vette át az eszköz nevét. Az aragáz tulajdonképpen az összes gáztűzhelyt jelöli.

Elmegyek xeroxolni.”

Na, az vajon mi lehet? Valami a fénymásoláson, a szkennelésen és a faxoláson kívül? Nyilván, mert a szövegkörnyezetből kiderül, hogy valami A/4-es papírokkal van összefüggésben, és el kell hozzá menni valahová. Nem, a fenti logika mentén itt is arról van szó, hogy ezzel a szóval jelölik azokat a szolgáltatásokat, amiket Magyarországon „fénymásoló szalon”-ban lehet igénybe venni.

 

Ajjaj, nem értik a sztorimat!

Tegnap azon aszaltam egész nap…”

Kész, vége, érthetetlen a történetem. Az aszalást a nevetni helyett használjuk, de azt hiszem, a hallgatóságomnak ennél a pontnál sok összetöpörödött gyümölcs jutott eszébe, mert egyáltalán nem nevettek velem. (aszalni: ’nevetni’)

„- Van egy cekád?

- Mim??

- Egy CEKÁD, na! Van?

Nagyon kellett volna hirtelen egy ceruza.

„Tegnap vettem egy dorkót….”

A reakciók miatt hosszasan magyaráztam azt a tornacipő típust, amit dorkónak hívunk.

 „Épp cangáztam, amikor…”

Ez biztosan vicces hangzású szó, mert ezen már csak percekig nevettek a csoporttársaim. Pedig csak azzal kezdődött a sztori, hogy elmentem biciklizni. (Canga: bicikli, cangázni: biciklizni)

 „rica”

Ha jól emlékszem, ez nem olyan rég került elő, miután életemben először voltam focimeccsen, és panaszkodtam valakinek, hogy eldobálták a stadionban a rica héját. Mondanom sem kell… (rica: napraforgómag)

 „puncsol”

Ha meggebedek sem emlékszem, kire mondtam, de azt hiszem, jobb is így. Mindenesetre nagyon idegesített, hogy az illető mennyire feltűnően a kedvében akart járni az egyik tanárunknak. (puncsol: nyalizik; túlzottan igyekszik, valamilyen hátsó szándékból)

 „megcírom”

Na jó, igazából ezt nem szoktam használni, Magyarországon is csak akkor teszem, ha valamit kifigurázok. Pontosabban akkor, ha a helyi focis fiúk stílusát szeretném utánozni. Mert ők használják leginkább. Mert ugye a focilabdát például jól meg kell círni, ha azt szeretnénk, hogy messzire repüljön. Kolozsváron persze hamar leszoktam erről, senki nem tudta összekötni semmilyen stílussal, ha azt mondtam kicsit mély hangon, nyújtott magánhangzókkal, hogy jól megcírom, és a dolog elintézve. (círni: ‘rúgni, elrúgni’)

 „És akkor behívták egy cigire.”

Én valaki szétcsúszott éjszakáját meséltem épp. De jó tudni, hogy ha ezt hallod, abban tuti nem dohány van…

 

Biztosan volt még néhány hasonló eset, de ezek voltak a legemlékezetesebbek. Persze előfordult még pár félreértésem kezdetben a kajákkal kapcsolatban is. Nem tudtam, mi az a murok (sárgarépa), és a laska és a tészta is folyamatos problémát okozott: a tészta Erdélyben a sütit jelenti, a magyarországi tésztát pedig laskának hívják. De a kalács és a bejgli is rendre összegabalyodnak (ez azért gond nekem, mert a kalácsot gyűlölöm, a bejglit imádom). És van, amit kimondottan megszerettem, és szoktam is használni. Ilyen például a borkán, ami befőttesüveget jelent. Vannak viszont homályos foltok továbbra is. A vőlegényem például rendszeresen mondja, hogy “Na aztán!”, de inkább így egyben, hogy “Naaztán!”. Halvány fogalmam sincs, hogy mit akar közölni ilyenkor, de hadd mondja. És persze azok az esetek jobban megmaradtak, amikor én nem értettem valamit. Ha valaki mélyrehatóbban szeretné tanulmányozni a magyarországi szlenget, és tájnyelvet, akkor ez a térkép hasznos lehet kiindulópontnak.

Biztos vagyok benne, hogy ahány ember, annyi ehhez hasonló összeállítást lehetne készíteni, ejsze (ezt sem tudom, hogy mi, de a mondatok végére szokták rakni).

 

nyitókép: by Cristophe BOISSON via Shutterstock

Comments

comments