Képzelt és valós kalandjaink a Cluj Bike-kal – én miért nem kölcsönözhetek biciklit? dec11

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Megosztom

Képzelt és valós kalandjaink a Cluj Bike-kal – én miért nem kölcsönözhetek biciklit?

bike01

Nem, még nem éltem a kolozsvári biciklimegosztó lehetőségével, nem próbáltam ki a bringák közül egyet sem, pedig nagyon szerettem volna. Nekem ezt azért nem lehet, mert nem Románia területén van az állandó lakcímem. A remény azonban hónapokon át élt bennem és Novák Péter kollégámban. Kezdjük az elejéről a kafkai történetünket.

Nyár végén határoztuk el, hogy teszteljük a biciklikölcsönzőt: én kipróbálom, Péter videóra veszi. Az első probléma az ötlet után nagyjából 10 perccel jött. A kölcsönzőt nem lehet „csak úgy” használni – mint több európai nagyvárosban –, regisztrálni kell hozzá a Cluj Bike honlapján, utána pedig átvenni egy személyre szóló kártyát, amivel később kölcsönözni tudunk. Legalábbis ekkor még ez volt a hivatalos verzió. Rendben, regisztráljunk! Itt jött képbe a második (az első igazi) probléma: a honlapot nem lehet angol nyelvre állítani. De vajon miért nem? Például a sok külföldi cserediák hogy regisztráljon, ha egy kukkot sem értenek az instrukciókból? Ahhoz, hogy a kölcsönzőt használja valaki, információkra van szüksége. Meg kellene adni minden lehetséges kliensnek a tájékozódás lehetőségét.

A honlap tehát már az első lépésnél elveszi a kedvét a lelkes biciklizni vágyónak. Arról nem is beszélve, hogy ha nem értjük a honlapon írtakat, akkor nem tudjuk meg, hogy regisztrációra és kártyára van szükségünk. De ha még ki is silabizáljuk a Google fordító segítségével, és a regisztráció is sikerül, akkor is el kell bumlizni valahová a kártyáért. Túl sok macerának tűnik. Véletlenül akadtam a fent hivatkozotthoz nagyon hasonló címen futó honlapra, amit át lehet állítani angol nyelvre. Úgyhogy ajánlom ezt a honlapot. Miért van több? Lehet, hogy az eredeti átirányít egy újabbra, csak románul, ezért nem értjük? Lehet… Nagy itt a fejetlenség.

bike02

Kis segítséggel átvergődtünk a regisztráción, és ahogy az ilyenkor történni szokott, kaptunk egy-egy levelet annak sikerességéről, és arról, hogy átvehetjük a kártyáinkat – hogy hol, azt rejtély fedte. Egy közeli „check point”-on. Kiderítettük, hogy a Polgármesteri Hivatalba kell elmennünk értük. Ott következett még egy sor probléma: az ajtón belépve hiába kérdeztük meg szépen udvariasan angolul, hogy merre kell mennünk ebben az ügyben, az információt birtokló férfiak nem beszélték a nyelvet. Minket még megértettek, a „Cluj Bike”-ról rájöttek, hogy mit szeretnénk, de az útvonalat csak román nyelven tudták elmagyarázni. Elindultunk abba az irányba, amerre kalimpáltak, és az utunkba akadó dolgozókkal már angolul meg tudtuk beszélni, hogy hová kell mennünk. Habár a célfolyosón egyik ajtón se szerepelt a Cluj Bike-ra semmilyen formában sem utaló jelzés, kiszámoltuk, melyik a mi ajtónk, és el is találtuk.

Azonban bumm: jöjjünk vissza október elején, hátha akkor már kipróbálhatjuk. Mert most 100 tesztelő biciklizhet csak. Oké, rendben, ez érthető, azonban három probléma van vele. Egyrészt mindezek előtt felháborodott stílusban (nem értem, miért) számon kérték, hogy regisztráltunk-e a honlapon. De ha úgysem használhatjuk a kölcsönzőt, akkor miért ennyire fontos, hogy regisztráltunk-e már? Másrészt miért lehetséges regisztrálni és kártyát igényelni, ha mi nem tesztelhetjük? Harmadrészt miért nem kapunk tájékoztatást arról, hogy még várnunk kell? Sőt, miért küldenek el minket átvenni a kártyánkat? És miért nincs róla elérhető információ, hogy mikor nyílik meg „rendesen” a kölcsönző?

De ezeken nem háborodtunk fel, hanem vártunk. Amikor egy hónappal később visszamentünk, azt mondta ugyanaz a munkatárs, akivel első alkalommal beszéltünk, hogy jöjjünk vissza október végén, hátha akkor…. És hozzátette, hogy egyébként nem ide kell jönni kártyáért, hanem egy másik épületükbe. Hurrá, másfél hónap alatt ezt is megtudtuk! Végül november 17-én ünnepélyes keretek között átadták a kölcsönzőt, bárki számára megnyílt a biciklizés lehetősége. Kár, hogy se a honlap, se az ügyintéző nem tájékoztatott arról, hogy ez fog történni. Sebaj, eljött a mi időnk, gondoltuk.

bike03

Nagyot tévedtünk. Nem válthatunk kártyát (ami a kölcsönzés alapfeltétele), ha nincs Romániában lakcímünk. Nekem történetesen Magyarországon van. Tehát aki cserediák, vagy turista, az magára vessen. A cserediákoknak valószínűleg megoldható valahogyan az ügy, nyilván létezik olyan igazolás, amelyet elfogadnak ilyen esetben – legalábbis nagyon remélem –, de a turisták akkor is meg vannak lőve. Mindenesetre, ha angolul szeretnénk kártyához jutni – tehát valószínűleg nem vagyunk román állampolgárok –, és ennyire fontos a romániai lakcím, akkor miért nem ezzel kezdik? Megkérdezték tőlünk szeptember elején, hogy van-e. Mondtuk, hogy nincs. Nem említették, hogy ez kizáró ok, csak sugallták, hogy jó lenne. De azt, hogy ezért valaki nem kölcsönözhet biciklit, álmunkban sem gondoltunk.

Nem értem pontosan, hogy mi történt. Arról megjelent augusztusban egy hír, hogy kezdődik a tesztelési időszak, amelyre önkéntesek jelentkezését várják. Az viszont nem szerepelt benne, hogy ez az időszak meddig fog tartani. Azt sem értem, hogy ha egyszer lehetett tesztelésre jelentkezni, mi miért nem tehettük meg. Persze nem sikerült volna a lakcím miatt, de valahogy nem is került szóba ez a lehetőség. Össze-vissza kaptunk információkat, és a sok-sok türelmünk végén kiderült, hogy alapból kizárt, hogy használjuk a kölcsönzőt.

Nem baj, majd kölcsönkérjük az egyik romániai lakcímmel rendelkező ismerősünktől – gondoltuk végső elkeseredésünkben. Á, megint naivak voltunk. A biciklikölcsönző ugyanis december elején bezár. Legalábbis ezt az információt kapta Péter, amikor november végén harmadjára próbált kártyát igényelni. Kedves olvasók, ezért nem teszteltük még a kolozsvári biciklikölcsönzőt. Márciusban nyitnak újra. Reméljük, akkor majd sikerrel járunk.

(A fotók az átadón készültek, forrás: Emil Boc Facebook oldala)

Comments

comments