Történetek a sátorból a Kolozsvári Magyar Napokról

Négy napig a Transindexhez vártunk benneteket fotózkodni a Kolozsvári Magyar Napok alatt, és jöttetek is, nagyon sokan! A fotókat a Facebook-oldalunkon találjátok, mi meg elmesélünk néhány kedves történetet a sátorból.

A Farkas utcában találsz minket vasárnapig – gyere, fotózkodj, üzenj! Előkészületekről itt találsz képeket: http://t-rex.egologo.transindex.ro/?p=6978

Posted by Transindex.ro on Thursday, August 20, 2015

Csütörtökön, miután a sátrat felszereltük, Kitti rettenetesen akart segíteni: kijelentette, hogy ő majd reklámoz. Fogott is egy pár „itt találod a fotódat”-cédulát, és elindult fotóalanyokat hozni. Sikerült is több gyereket meggyőznie, úgyhogy a nagyon barátságtalan, apró eső ellenére is beindult a fotózkodást.
*
Pénteken már velünk tartott az időjárás, így abban reménykedtünk, hogy még több ember fog a sátrunkhoz látogatni, és még jobb poénokat fognak elsütni a buborékokban. Erre is volt példa, de a nap egyértelmű humorbombáját az a látogató dobta le, aki útlevélképet szeretett volna készíttetni. Amikor elhangzott a kérése, hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak poénkodik, de hanglejtéséből ítélve szó sem volt viccről. Miután közöltük, hogy sajnos nem áll módunkban teljesíteni a kérését, udvariasan megköszönte és továbbállt. Reméljük, azért elkészül az útlevél.
*
Arra is akadt példa, hogy a lefotózott jobban szerkesztette meg a fotót, mint mi csináltuk volna. Kollégánknak az egyik fotón szereplő kislány szólt, hogy nincs jól igazítva a háttér, és egy helyesírási hiba is van, ő kijavította, megkérdezte, hogy rendben van-e, mire a kislány jóváhagyta a képet, megveregette kollégánk vállát, és azt mondta: nyugodtan szóljon, ha kell még segíteni.
*
Szombaton egy kedves bácsi láthatóan nagyon boldog volt attól, hogy lefotózzuk, de azt nem teljesen értette, hogy a szövegbuborékba egy üzenetet lenne jó írni – ehelyett a nevét és a lakcímét diktálta le. Először azt hittük, hogy azt szeretné, küldjük el neki postán a képet, és ismét elmagyaráztuk, hogy sajnos hétvégén már nem tudunk nyomtatni, de azt válaszolta, hogy érti, és a felesége majd megkeresi az interneten, de írjuk csak oda, hogy X utca, Y szám. Felírtuk, de aztán a képre már nem tettük rá – még mindig nem hittük, hogy tényleg ezt szerette volna odaíratni. És nem tévedtünk: másnap vissza is jött, hogy a felesége összeszidta, mert nem a postacímet kellett volna, hanem – és itt diktált valamit, ami Skype-azonosító vagy messenger ID lehetett. Mondtuk neki, hogy a fotója előző este óta felkerült a Facebookra, és keressék csak meg, nem szükséges semmi adatot megadnia, amire nagyon megörvendett. Reméljük, azóta megtalálta a képet!
*
A civil szervezetek és a sajtósok sátraiban szinte mindenhol voltak elvihető szórólapok kitéve. Nálunk is voltak Ady-idézetes képeslapok, viszont melléjük tettünk néhány kinyomtatott képet, amelyek a gazdájukra vártak. Ezért több személynek is csalódást kellett okoznunk a hétvégén, amikor el akarták vinni valamely nekik szimpatikus fotót, mi meg megkértük, hogy inkább képeslapot válasszanak, mert a fotót azok szeretnék elvinni, akik szerepelnek rajta… (Elődöt amúgy ketten is el akarták vinni, harmadjára lehet, odaadtuk volna.)
*
Általában véve az emberek nagyon várták, hogy meglássák a róluk készült képet, de volt egy kisfiú, aki, miután megcsináltuk a fotót, telefonjával a kezében téblábolt egy félórán keresztül a sátor előtt, hogy mikor tesszük már fel. Amúgy időnként olyan sokan álltak sorba, hogy csak órákkal később sikerült feldolgoznunk a fotókat – köszönjük az érdeklődést, jövőre is jó eséllyel ott leszünk valami mókával a Farkas utcában!

Comments

comments