Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Megosztom

Nem változtatta meg az életünket Tvrtko kolozsvári előadása

Kolozsváron a magyar operában tartott előadást hétfőn este Vujity Tvrtko magyarországi médiaszemélyiség, riporter. Az opera nézőtere szinte teljesen megtelt, közel 800 néző hallgatta végig a szinte 2 órás előadást. Ebben Vujity Tvrtko mesélt a saját korábbi TV2-es riportjairól, elmondta többek között az utolsó magyarországi II. világháborús hadifogoly, Toma András felkutatásának és hazahozatalának történetét; beszámolt az észak-koreai és a türkmenisztáni kalandjairól, illetve Németh Szamira Magyarországra való menekítéséről is. Az előadás végén a közönség vastapssal jutalmazta.

tvritko

Ha csak a tényekre szeretnék hagyatkozni, akkor nem sokkal kellene ennél többet írjak, sőt egy hírnek kb. ennyi is elég lenne. Mert ezen kívül minden csak máz, amit Tvrtko használ ahhoz, hogy eladja a történeteit. Az egész előadása nem más, mint reciklált Naplós riportok szépen felépített előadása, stand up comedy-vel fűszerezve. Ami számomra édeskevés, a többségnek – legalábbis úgy tűnik – bőven sok.

Ami egyedi és elismerésre méltó az egészben, azok a Naplós riportok sztorijai, amit és ahogyan dolgozott egy-egy filmért, amilyen országokat bejárt és megtapasztalt. Az az övé, de ahogyan ezt ránk akarja sózni a könyveiben és előadásaiban, abban már semmi kedveset nem látok. S azt mondani, hogy olyan esténk lesz, amelyet soha nem fogunk elfelejteni, és sokkal erősebbek leszünk a végén, egyenesen megtévesztő.

Minden sztorija tökéletes, kerek és pozitív végkicsengésű. Komolyan úgy tűnik, hogy minden lehetséges, mindent meg tudunk csinálni. De én az eredménytelenekre is kíváncsi lennék, amikből nem lett sztori, nem lett riportfilm. Amikkel nem lehetett volna ilyen szépen megríkatni az embereket. Biztos vagyok benne, hogy abból is van legalább annyi, mint a sikersztorikból.

Nagyon szájbarágós, minden esetben elmondja, hogy mit gondolj, hogyan érezz. Nem szorítkozik csak a tények ismertetésére, nem ad lehetőséget saját viszonyulás kialakítására, csak úgy röpködnek előadás közben a szívszorító, megrázó, megható jelzők, amivel irányítja a közönsége érzelmeit, szinte kikényszeríti, hogy meghatódj, a végén vastapsolj, különben szinte ki vagy közösítve. Olyan eszközökkel operál, mint Erőss Zsolt vagy Böjte Csaba árváinak a felemlegetése, szinte csak úgy véletlenül, hogy még biztosabbra menjen. S persze felemlegeti a székely nagyanyját is, hogy még közelebb kerüljön a közönséghez.

A másik dolog, ami roppant mód bosszantott, hogy a hozzá is csak alig köthető sztorikat is felemleget, mint Erik, az angolna úszása vagy Kerri Strug ugrása az atlantai olimpián, természetesen Károlyi Bélához kötve.

Comments

comments