Szatmár, egy gazda nélküli város

Az ünnepek között Szatmáron jártam, úgy két órát járkáltam a belvárosban. Aznap nyitva voltak a boltok, nagy volt a jövés-menés. A karácsonyi kajavásár árusai is kint voltak még. A nagyáruházban kiszúrtam egy kínai gipszfestményt, a biztonsági őr közel jött és úgy három méterről nagyon nézett, hogy tudjam, amennyiben el szeretném lopni az 1×1 méteres, durván 3-5 kilós tárgyat, hát nem lophatom el. Ránézek a legdominánsabb nézésemmel, de azt nem árulom el, ezután mi történt.

Egy 8-9 éves ikerpár lánymikulásnak öltözve unatkozik a játékbolt előtt. Odébb két szobafestő álldogál minden azonosítható szándék nélkül és láthatóan jól elvannak a melegben. Egy Adidas rucis, bajszos, pocakos apa éppen cipőt választ a mögötte kullogó lányarcú kamasz fiának, de sokallja a Stone Creek árait. Végül választ egy kék, fordított bőr mokaszint, azt hiszem magának. Az áruház előtt egy ügynök olyan késről tart kétnyelvű prezentációt, amivel dekoratív girlandokat véshetünk a gyümölcsökbe. A srácot mintha atomtöltet működtetné. A főtéren Enya, aztán pattogós jazz szól kacsahangon, mint a Jó reggelt, Vietnámban. Egy kávézóban Illy a kávé, ott verek tábort. A zene ugyan rádió, de nem hangos, a füst is elviselhető. Szinte minden asztalnál párosával barátnők ülnek. Vannak közöttük egészen jól öltözöttek is, de a pultnál nagyon rontja a képet egy enyhe terpeszben álló, rózsaszín ingben hunyorogva nézést erőltető Adonisz – de a pultos lány biztos nem értene velem egyet.

Az utcán sok helyen látni beszélgető embereket. Gondolom véletlenül futnak össze és megállnak dumálni. Egy létrát cipelő, bollywoodi színésznő-arcú, plakáttoló lányon kívül senkit nem láttam sietni, ráérnek az emberek. Vagány, nem?

Ami viszont a díszletet illeti, nem találok okot a lelkesedésre. A belváros lelakott, a járdák szétrepedezve, az épületek olyan benyomást keltenek, mintha évek óta nem szellőztették volna ki őket. A polgármesteri hivatal terén egy 89-es emléktábla. El van repedve, a rozsdás csavarok idétlenül terpeszkednek a semmibe, az épületet úgy meszelték le, hogy a meszelő itt-ott kicsit ráhúzott a márványtáblára is.

01inmemorian
A sétányon, szikla oszlopokra erősítve, gondolom a szatmári hírességek neveit őrző emléktáblák. Több oszlopról láthatóan több emléktábla is hiányzik.

02tabla

És ott van a belvárosban a Pannónia szálló. Nem a világ legszebb, legfontosabb szecessziós alkotása, de azért mégiscsak a város legfontosabb, legjellegzetesebb épülete. Nagyon gáz, ahogy továbbra is kinéz.

03dacia1

Annyira nyomasztó a látvány, hogy jobb lenne letakarni valami reklámmal. A bejáratán ott a munkálati tábla, amin érdemes elolvasni az utolsó két sort. Aki erre jár, és nem ismeri s sztorit, vajon mit ért ebből?

04dacia2

Részletek az épületről itt:

Gondolom Szatmárnak is van városi tanácsa, a megyének is van megyei tanácsa. Ezekben gondolom ülnek olyan emberek, akiket csak nem vett meg a szemét-maffia, akik gyalog is járnak a városban, aki jártak már külföldön vagy más városokban, akiknek van önbecsülésük, és nem feledkeznek meg szimbolikus és gyakorlati felelősségükről. Az emberek valószínűleg már beletörődtek abba, hogy szépen lassan elmúlik körülöttük a város.

Comments

comments