Amerikában elfeledték, a magyaroknál kultusz lett: 40 éve mutatták be magyarul a Hairt

Negyven éves évfordulóját ünnepli a Hair magyar filmbemutatója. A hippikorszakot idéző rock-musical érdekessége, hogy az amerikai kezdeti siker után lassan elfeledetté válik, magyar nyelvterületen nagyon gyorsan kultusz-művé vált – és mai napig az maradt. A több generáción átívelő népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy Kolozsváron 2016-ban előadták az apáczais diákok is.

Forrás: Hair / imdb.com

A musical

A rock-musical eredetileg egy színpadra tervezett mű volt, amit a revüszínházból érkező James Rado és az off-Broadway műhelyekben otthonos Gerome Ragni írt, a zenéjét pedig a Grammy-díjas zeneszerző Galt MacDermot szerezte. A zeneszerző valójában távol állt a hippik zenei ízlésvilágától, ezért több műfaj is megjelenik benne, erőteljes az afrikai törzsi ritmusokra épülő rockzeneiség, hallhatunk acid rockot, rockabilyt, folk rockot, bluest, vagy például a Let the Sunshine in cím sláger valódi rock himnusz. A Hair: The American Tribal Love-Rock Musical című darab 1967-ben debütált egy off-Broadway színházban (az off-Broadway a hagyományos nagy színházaktól független, kisebb befogadóképességű színházat jelenti, s leginkább irodalmi-zenés produkciókat mutattak be).

A mű az 1960-as évek második felének korszakalkotó társadalmi jelenségeit ragadja meg: középpontjában áll a hippi életstílus, a háborúellenesség, a szexuális forradalom, az antirasszizmus. A darab talán el is tűnt volna a süllyesztőben, de egy politikai karrierre pályázó üzletember, Michael Butler, meglátja benne a lehetőséget, hogy az éppen zajló vietnámi háborúval való ellenérzésből politikai tőkét kovácsoljon, s ezáltal bejusson a Szenátusba. Közbenjárására a darabot 68-ban bemutatja a Broadway, majd a West End is. Az akkori kritika megosztottan fogadja, sokan elismerik főként a merész, újító szándékát a darabnak, mások kritizálják a kissé ülő sztori miatt. Mégis Galt MacDermot dalai hamar meghatározó slágerré válnak.


A film

A színpadi produkcióból csak több mint 10 évvel később készült el a filmadaptáció, 1979-ben egyszerűen csak Hair címmel látott napvilágot. A rendező az 1968-ban Amerikába emigrált csehszlovák filmművész, Miloš Forman, aki akkor már elismert az Oscar díjas Száll a kakukk fészkére filmjével.

Forman az eredeti musical viszonylag lapos történetét teljesen újraírja, árnyaltabbá teszi, így egy következetes elbeszélést kapunk, ami egy nagyszerű filmtörténetté áll össze. A módosítások miatt a Hair ma is ismert története úgy kezdődik, hogy egy vidéki fiatal, Claude Bukowski (John Savage) elindul New Yorkba, hogy belépjen a hadseregbe, hogy megvédje hazáját a vietkongok ellen. A város parkjában összefut egy csoport hippivel, akik Berger (Treat Williams) vezetésével élnek, és éppen a felső tízezer/arisztokrácia világát figurázzák ki. Ehhez az előkelő társasághoz tartozik az elit egyetemista Sheila (Beverly D’Angelo), akibe Bukowski beleszeret – s ezzel elindul a történet, hogy végül egy katartikus lezárásba fusson ki.

A nézők könnyedén tudnak azonosulni a visszahúzódó, kívülálló fiatalemberrel, akinek a szemszögén bepillantást kapunk a hippik világába, akik radikálisan újraértelmezik a testiséget, a szexualitást, a családot, a vallásosságot- spiritualitást, a drogokhoz való viszonyt, és határozottan rendszerellenesek, háborúellenesek, antirasszisták.

A Hair a bemutató után sikerfilmmé vált, sorra megkapta a David di Donatello-díjat, a César-díjat, és a Golden Globe-díjat is.

Ugyanakkor a kedvező kritika mellett sokaknak nem tetszett. Egyrészt mert akkor már kimerült a hippimozgalom, másrészt mert van benne valami sajátosan európai, ami sok amerikai nézőt zavart. Például, hogy ironikus távolságtartást tanúsít az 1960-as amerikai társadalmi mozgásokhoz, a hippikhez, akiket több helyen is leleplez, kritizál – pl. mikor Berger hazamegy a szüleihez pénzt kérni, vagy LaFayette “Hud” (Dorsey Wright) cserben hagyja a jegyesét és gyerekét, mert az nem érti a „a kozmikus öntudatot, és a hasonló szarságokat”.

Forrás: Hair / imdb.com

A magyar bemutató: 1980. január 17

Az akkori szocialista országokba viszonylag kevés hollywoodi produkciót mutattak be, és általában azok is késtek 5-6 évet. A Hairt ehhez képest nagyon hamar bemutatták, hiszen az 1979-es filmet 1980. január 17-én már programra tűzték a budapesti Bethlen moziban.

A filmet 1 év leforgása alatt több mint egymillió ember nézte meg, ez lett az év legnézettebb, legnépszerűbb, és legnagyobb bevételű filmje, amelyre a NDK-ból és a szovjet térség más államaiból is érkeztek emberek.

Vélhetően a gyors bemutatóhoz és fergeteges magyarországi sikerhez több tényező is hozzájárult. A szocialista államok számára jól jött az erőteljes kapitalista-imperialista Amerika-kritika, a polgárság és a felső középosztály /arisztokrácia képmutató leleplezése, az antirasszista és pacifista retorikával dolgozó film. Ugyanakkor a sikerhez hozzájárulhatott a 1968-as forradalom még élénk hagyatéka, a Prágai tavasz, a párizsi munkás- és diáklázadások stb., vagy az iráni forradalom, és küszöbön álló Irán-Irak konfliktus.

A vasfüggöny mögött a mű – A Jézus Krisztus szupersztár és A szelíd motorosok után – egyszerre jelentette a nyugatos laza szabadságot, a lázadást a fennálló rendszer ellen, és a teljesen eltalálta a megkésett Közép-Kelet európai hippikultúrát (ellenkultúra, drogok, bulik, szexuális forradalom, önszerveződés, spiritualizmus, világbéke), a „csöveseket”, az „indiánokat”.

A film megjelenése után öt évre, 1985-ben megjelent a magyar nyelvű színpadi változata is a musicalnek, a Rock Színház produkciójaként, Sándor Pál rendezésében, amelyet a Budai Parkszínpadon mutattak be, a következő szereposztásban: BergerNagy Feró, BukowskiKaszás Attila, Sheila: Nagy Anikó.

A 40 éve bemutatott film ma is töretlenül népszerű, a fiatal felnőttek minden eddigi generációját képes volt megragadni.

Népszerűsége leginkább abban állhat, hogy újabb és újabb aktualitásai születhetnek a darabnak. Hiszen napjainkban is értelmetlen háborúkban halnak meg fiatalok, ma is súlyos társadalmi egyenlőtlenségek uralkodnak szerte a világon, a jobboldali populista politika most is előszeretettel diszkriminálja a más kultúrájú-, etnikumú közösségek tagjait, a szexuális kisebbségek ma is marginalizáltak, a környezeti problémák égőbbek, mint valaha.

H.K.Sz.

 

Comments

comments