„Egyeseknek nagyobb a képzelőereje, mint másoknak”. Nicolas Cage Kolozsváron járt

Vasárnap délben a 18. TIFF keretein belül egy Masterclass elnevezésű pódiumbeszélgetésen láthattuk Nicolas Cage-t, a fesztivál egyik fővendégét a kolozsvári Hotel Platiniaban. A mesterkurzus tulajdonképpen egy laza, közvetlen beszélgetés volt szakmáról, új sámánizmusról és arról, hogy egy művész miként fejlesztheti saját kreativitását.

Az amerikai színész a fesztivál meghívására három napot töltött Kolozsváron, de közben meglátogatta a torockói Székelykő Kúriát és a bonchidai Bánffy Kastélyt is.

Akik a kolozsvári beszélgetésre voltak kíváncsiak, jelentős sort kellett kiálljanak: a Platinia földszintjén még vasárnap dél előtt pár perccel is kígyózott az embersor, a sajtó munkatársait viszonylag zökkenőmentesen engedték be a hotel konferenciatermébe. Cage-ről azt kell tudni, hogy végtelenül visszahúzódó ember, nem használja a közösségi médiákat sem, amint arra a Mihai Chirilov filmkritikussal való beszélgetésben is kitért – ezért is volt igazán felfrissítő élőben hallgatni, amint a színész egy röpke másfél órára megnyílt a kolozsvári közönségnek. Chirilov, aki egyben a TIFF művészeti  vezetője is, megpróbált személyesebb kérdéseket is feltenni a sztárnak, azonban az minduntalan visszakanyarodott a színészi munkához és a filmkészítés mesterségéhez.

Cage elmondta, hogy számára meglepő a „masterclass” elnevezés, ugyanis soha nem tartotta magát mesternek, sőt: úgy gondolja, hogy ha valaki fejlődni akar a szakmájában, fontos megtartania a tanuló elméjét, hozzáállását. „Mindig diákként láttam magam”, mondta a színész, majd hozzátette: neki soha nem volt karrierje, hanem munkái voltak.

Első körben Nicolas Cage azt is elmondta, hogy szereti a kolozsvári esőzést (ő ugyanis jóformán egy sivatagban él), és arra is kitért, hogy igen finom magyar gulyást evett Torockón. Ez utóbbit kifejteni nem volt lehetősége, úgyhogy ezután Chirilovval közösen bele is csaptak a filmszínészet közepébe.

A színész elmondta, hogy a filmek iránti rajongása egészen kicsi korában kezdődött, amikor a tévében parányi, varázslatos embereket látott mozogni – a filmek megengedték számára, hogy elmeneküljön a nappalijából. Apja összehasonlító irodalmat tanított, mondta Cage, így a háztartásban is elég korán ki volt már téve a művészfilmek világának; megnézte a Nosferatu-t és a Caligari-t, és félelmetessége ellenére is mélyen hatott rá a német expresszionizmus. A Coppola név nyomása alól menekülve választotta magának a „Cage” családnevet, John Cage zeneszerző nyomán, aki, mint elmondta, már gyerekkorában egyik kedvenc zeneszerzője volt. Ezen a ponton a kolozsvári közönségből többen is felnevettek.

Cage kitért arra az elméletére, amit művészetszinkronicitásnak nevez: szerinte, amit egy művészeti ágban véghez lehet vinni, azt másban is meg lehet csinálni. Stockhausen zenéjét hozta fel példaként erre, azt, hogy a színészi játékba miként emelhető át a disszonancia. Cage elmondta, hogy színészként egy-egy filmet azért vállalt be (például a Moonstruck-ot), hogy más, számára sokkal izgalmasabb projekteket is megcsinálhasson (Vampire’s Kiss).

Chirilov arról a típusú színészi játékról kérdezte Nicolas Cage-et, amit ő „mega-acting”-nek nevezett. Cage beismerte, hogy játéka javarészt túlzott, de hozzátette: minden szerephez meg kell találni az érzelmi töltetet, és az elnagyoltság látszanának ellenére is kell lennie hitelességnek és organikusságnak. Arról beszélt, hogy egy színésznek igen fontos érzelmi töltetet keresnie; ezt tehet például a kurrens történéseket, a napi sajtót olvasva: ott biztos talál olyan történeteket, amelyekből munkájának érzelmi vetületéhez meríthet.

Az Oscar-díja kapcsán Cage Gary Oldmant parafrazálta, aki szerint a taps hangját sosem szabad figyelmen kívül hagyni. A színész hálás, hogy megkaphatta az Akadémia díját, mert úgy gondolja, igazi filmrajongók ők is. A beszélgetés ezen a pontot váltott át különössé: Cage ugyanis elmondta, hogy a Leaving Las Vegast úgy vállalta be, hogy valójában lemondott arról, hogy valaha is megkapja az aranyszobrot. „Azzal, hogy nem gondolok rá, megtalál engem”, mondta a színész a díjról, a lehetőségekről, majd kifejtette, hogy számára mit takar az „új sámánizmus” kifejezés. Cage szerint a színész is sámán, aki a nézőt különböző lelki- és tudatállapotokba vezeti. Egyes emberek jóval több képzelőerővel vannak megáldva, mint mások, folytatta a színész, és számukra fontos, hogy bízzanak az imaginációjukban, menjenek vele. Cage kitért arra, hogy filmes munkáiban többször használt „erőtárgyakat” – egyszer például egy apró szarkofágot – , amelyek segítenek a szerep szinten tartásában. Az egyik forgatás alatt egy inka paphoz méltó sminket viselt, ami kollégáiban viszolygást váltott ki – számára, karaktere számára pedig megadta azt a lendületet, amire szüksége volt.

Ugyanakkor elmondta, hogy a „method acting”, a teljesen immerzív színészi játék, amely gyakran fizikai átalakulást is igényel a színész részéről, „pszichotikus”: szerinte a színésznek munka után úgy kell hazamennie, hogy szerepét otthagyta a munkahelyén, mert csak így lesz képes az otthoni élet normalitását megélni. Ettől függetlenül a színész kötelessége, hogy minduntalan megnyissa magát a világ dolgaira. Ezen a ponton olyan, általa és mások által játszott szerepekről beszélt, amelyekben a színészeknek alkoholistákat kellett alakítaniuk. Cage bevallotta, hogy neki is volt találkozása az alkohollal – munkájához le is filmezte magát részegen, hogy lássa, mit csinál, hogy néz ki.

A celebkultusz kapcsán Cage elmondta, hogy ő nem hisz a sztárságban, magánemberként nem szeretne láthatóvá válni, és legszívesebben hermetikusan elzárná magát, de belátja, hogy ez lehetetlen. Arra a kérdésre, hogy miként éli meg azt, hogy élő mémmé vált, Cage így felelt: őt egyáltalán nem bántja ez a dolog, de arra kéri az internetezőket, hogy ha tetszett nekik egyik-másik mém, akkor nézzék meg a filmet is. Számára fontos, hogy alázatosan és kedvesen viszonyuljon rajongóihoz, ugyanis nem szeretné kegyetlenségből összetörni a szívüket – ez is egyfajta kapcsolat, fejtette ki.

Az anekdotáktól bugyogó másfél órás, közvetlen hangulatú, gördülékeny beszélgetés itt tekinthető meg teljes egészében:

Nyitókép: tiff.ro

Comments

comments