Hogyan készül a szemes főtt kukorica? Kipróbáltam Már05

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Megosztom

Hogyan készül a szemes főtt kukorica? Kipróbáltam

Nemrég szerkesztettem egy remek farsangos anyagot Alsósófalváról, és miközben mindenfélét olvastam az erdélyi szokásokról, eszembe jutott saját gyerekkorom vargyasi farsangja. Lévén, hogy nem vagyunk katolikusok, nálunk böjt sem volt igazán, és farsangtemetés még kevésbé. A törö(k)búza estekre viszont határozottan emlékszem, és amilyen kívánós vagyok, természetesen azonnal megkívántam. Az első ötletem az volt, hogy majd a piacos néniknél biztosan kapok szemes főtt kukoricát, de nem volt. Ellenben kaptam 1 kilós kiszerelésben, csőröl lefejtett kukoricát, ami szinte csak arra várt, hogy megfőzzem. Ezt mondom el nektek, hogy én hogyan főztem, a böjtben úgyis aktuális lesz, de ti is adhattok ötleteket, mert nem vagyok teljesen megelégedve a munkámmal.

Tisztítás után érdemes néhányszor átmosni, mielőtt ázni tesszük

A főtt szemes kukorica főzésről nagymamától két dologra emlékeztem. Egyrészt hamu kell hozzá, másrészt meg arra, hogy meg kell héjalni, aminek a jelentéséről elég kevés fogalmam volt, és nagyjából annyiban merült ki, hogy valami feketeségnek le kell válnia a kukoricaszemekről. És utólag úgy látom, hogy csak ezzel a tudatlan naivsággal érdemes belevágni az egészbe.

Szerencsére még azelőtt rákerestem a receptre az interneten, hogy kiírtam volna a Facebookra: hamut keresek Kolozsváron (és néhányan elküldtek volna a kocsmákba kiüríteni a hamuzókat). Így az első nehézséget egyből kipipálhattam: kiderült ugyanis, hogy a hamu helyettesíthető szódabikarbonáttal (szódaporral). Végül is az a lényeg, hogy egy lúgos oldatban főzzük meg az előre beáztatott (a recept fél napot ír, de akár egyet is lehet hagyni) szemeket. Én eszerint a recept szerint dolgoztam, de megkaptam a klasszikusabbat is. (Mondjuk, az első főzésem után nem értem, hogyan ajánlhatták azt, hogy hajalás nélkül együk meg a kukoricát, mert úgy az egésznek semmi értelme.)

A lúgos oldatban főzés viszonylag egyszerű. A forrásban lévő vízhez hozzáadtam egy evőkanál szódaport, ami látványosan habzott (érdemes jó nagy fazékba odatenni, és vigyázni, nehogy kifusson a víz), és tíz perc főzés után már bordóvörösre “színezte” a levet, ami egy kicsit meglepett, de megijedni nem kell tőle. A recept másfél órát ír, de ez természetesen attól is függ, hogy milyen intenzitású a tűz. Nagy lángon tényleg elég lehet másfél óra, de különben nem biztos. Érdemes arra figyelni, hogy megpattanjon a szemeken a vastag héj, vagy kipróbálni, hogy milyen könnyen fordul le a feketeség a szemek aljáról. A kettő nagyjából egybeesik. Azt hiszem, hogy eddig jól csináltam.

 

View this post on Instagram

 

#kukorica

A post shared by Gál László (@vilagbeka) on

Ez után következne a héjalás, amiben viszont egyáltalán nem vagyok biztos. A klasszikus módszer szerint, amire még idejében rákérdeztem nagymamámnál, vesszőkosárban, folyóvíz alatt kell hajalni. Azt jelenti, hogy addig kell dörzsölni a kukoricaszemeket a kosár falához, ameddig leválik róluk a már sokat emlegetett feketeség, és azt a víz kimossa a szemek közül, s csak azok maradnak. Vesszőkosaram nincs Kolozsváron, ehelyett tészta(laska)szűrővel próbálkoztam, de az nem igazán működött, végül pótmegoldásként egy műanyag kosárat választottam. És látszott, hogy ezzel működik is a dolog, de az eredmény nem volt tökéletes, ezért gyakorlatilag szinte az egészet át kellett válogatni. Ha erre tudtok valami megoldást, vagy egyáltalán arra tippet, hogy hol lehet Kolozsváron szemes főtt kukoricát vásárolni, akkor ne tartsátok magatokban!

A héjalással próbálkozom, nem túl sok sikerrel

A héjalt kukoricát meleg/forró (azért nem hideg, hogy ne edződjenek meg a szemek) vízben lassú tűzön még tovább kell degeszteni/áztatni egy-másfél órát.

Nagyjából ilyen a kész főtt kukorica.

Comments

comments