Öveket becsatolni, alámerülünk a román politikai összeesküvés-elméletek magyarokat érintő részleteibe

Az én Odüsszeiám akkor kezdődött, amikor utána akartam járni Lucian Boia történész “szekus-ügyének”. Ez többé-kevésbé sikerült is, de az volt az ára, hogy kénytelen voltam mindenféle oldalakat átböngészni. És akkor egyszer csak ott állt előttem minden-mindennel összefüggésbe rendeződve. Megértettem, melyek azok az általam eddig nem ismert titkos szálak, amelyek összetartják a román közéletet.

Történetünk közvetlenül a rendszerváltás után kezdődik, habár, ha jobban belegondolunk talán még azelőtt. 1989. december 31-én nagy volt a nyüzsgés a bukaresti Intercontinental Hotelben, hiszen az ország első civil szervezetének alapítói készültek megmutatni magukat a nyilvánosság előtt. A Csoport a Társadalmi Párbeszédért (Grupul Social pentru Dialogul Social – GDS) alapítója – az Evenimentul Zilei “lelepző cikke” szerint – két, idegen hatalmaknak kémkedő személy volt. Az egyikük Silviu Brucan, aki a KGB-nek kémkedett, nem mellesleg meg a Nemzeti Megmentési Front (FSN) tótumfaktumának számított. A másikuk pedig Alin Teodorescu – és itt kapaszkodjanak meg! – magyar kém volt.

A GDS alapítói és az Aragáz. Fotó: Active News

A lap állítása szerint Teodorescut Horváth Andor erdélyi magyar esszéíró, műfordító, szerkesztő szervezte be, még a nyolcvanas években a Román Akadémia Világgazdasági Intézetében. Az egész pedig onnan derült ki, hogy Teodorescu gyenge kémnek bizonyult és lebukott. Az Evenimentul Zilei tovább fűzve a szálakat, azt is kiderítette, hogy Horváth Andort és Teodorescut kicsit később ott találjuk a GDS megalapítása körül is bábáskodó – dobpergés! – Soros György alapítványában. Horváth részt vett a szervezet megalapításában, míg Teodorescu 1990-től 1996-ig volt az alapítvány tanácsának elnöke.

Brucan és Soros 1990-ben. Fotó: Emanuel Pârvu/evz.ro

Az összeesküvések kusza tengerében a magyar vonulat 2004-ben bukkan fel újra, amikor Teodorescut kinevezik Adrian Năstase akkori miniszterelnök “kancelláriájának” miniszteri rangú vezetőjévé. Kinevezése után három nappal pedig, csodák csodája, Năstase jóváhagyja az aradi Szabadság-szobor újraállítását. Az összefüggést szállító Evenimentul Zilei szerint az emlékmű egyébként arról a tizenhárom aradi tábornokról emlékezik meg, akik 40 ezer (!) román parasztot mészároltak le.

A konteó-hívők bánatára a következő kormányt is az összeesküvések szele lengte be. A Tăriceanu-kormány külügyminisztere, Mihai Răzvan Ungureanu, aki 2004 és 2007 között töltötte be tisztségét, már fiatal korában kapcsolatba került a GDS-sel, hiszen alig 24 évesen megkapta a szervezet által kiadott Revista 22 országos díját, ezen felül pedig 1996 és 1998 között a Soros György alapítványának a tudományos bizottságának is tagja volt.

Ráadásul a minden összefüggést meglátni képesek között Ungureanuról az a hír járta, hogy jó kapcsolatokat ápolt valamely külföldi titkosszolgálattal. És hogy melyikkel? Azt az internet mélyéről előmászó konspirátorok és leszerelt szekusok hamar megválaszolták: hát, a magyar titkosszolgálattal, természetesen. (Hiszen már a neve is milyen gyanús!)

Mindezt arra alapozzák, hogy Ungureanu 2005-ben “átjátszotta” a magyar államnak a Gozsdu Alapítvány tetemes vagyonát. Aki többet akar megtudni az ügyről, az kattintson ide, nekünk most legyen annyi elég, hogy miután a két ország kormánya 1953-ban megegyezett abban, hogy kölcsönösen lemondanak a vagyoni követeléseikről, 2005-ben arról kötöttek egyezséget, hogy egy közös alapítványt fognak létrehozni, amelynek évente 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnak ösztöndíjakra, csereprogramokra, illetve egy emlékmúzeum létrehozására. Ezen felül az is a vádpontok között szerepel, hogy Ungureanu, akkor már miniszterelnökként, túl könnyen beleegyezett Nyírő József újratemetésébe, amely végül nem valósult meg. Ráadásul támogatta a MOGYE “etnikai alapú szétválasztását”, amiért a Pécsi Egyetem díszdoktori címét is megkapta 2012-ben.

Tăriceanu és Ungureanu

A Gozsdu-afférhoz visszakanyarodva újabb csontvázak hullanak ki a szekrényből. Egyrészt a két ország közös alapítványának igazgatását arra a Sorin Antohira bízták volna, aki annak idején a CEU-n (ami, ugye Soros egyeteme) tanított, úgy, hogy a iași-i egyetemen szerzett doktorija hamisnak bizonyult és a nyolcvanas években besúgó volt. Másrészt, a két ország közötti megegyezés idején Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök nem máshol házasodott sokadszor, mint Magyarországon. Ráadásul még katolizált is melléje! (Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Tăriceanu 2003-ban vette el negyedik feleségét, tehát mielőtt miniszterelnök lett volna, de ez a fantáziának nem szabhat határt.) Ha az még nem lett volna elég, akkor “kiderült”, hogy Tăriceanu partnere volt egy Harley Davidson-motorokat értékesítő cégben a volt bukaresti magyar nagykövet, Rudas Ernő.

Vida Gyula, Borbély László, Bárányi Ferenc, Markó Béla, Kovács László magyar külügyminiszter és Rudas Ernő bukaresti nagykövet. Fotó: Székely Sándor

Rudas Ernő a román konteó-oldalak alapján egy nagyon érdekes személyiség lehet. Rudas a nyolcvanas években a kolozsvári főkonzulátuson töltött be különböző funkciókat, aztán meg főkonzul lett. Majd a konzulátus 1988-as megszüntetése után a bukaresti nagykövetségen dolgozott. Ám volt szekus tisztek memoárjai arról számolnak be, hogy mindvégig a magyar hírszerzés feje volt Romániában. Itt gondoljunk vissza Alin Teodorescu beszervezésére, hogy lássuk minden-mindennel összefügg.

Rudas Ernő a rendszerváltás után Magyarország bukaresti nagykövete volt 1995-ig, majd 1998-1999 között ügyvezető igazgatói minőségben a Csányi Sándor által vezetett OTP Bank igazgatóságának volt a tagja. A Rudas-család, a családfő közszolgálatának letelte után is aktívan üzletelt Romániában. Innen a kapcsolat Tăriceanuval. Egyébként a konteó-oldalak jellemző tevékenységnek írják le, hogy a volt magyarországi diplomaták előszeretettel kezdenek üzleti vállalkozásokban szolgálati idejük után Romániában, ennek célja pedig Erdély gazdasági visszahódítása.

Minden konteó-hívő álma, a kapcsolatháló. Forrás: Ziariști Online

Rudas Ernő a román politikai életben nem csak Tăriceanuval üzletelt, hanem Verestóy Attilával is, akivel közös érdekeltségeik voltak a Krónika napilapot egykoron kiadó Krónika Kiadóházban. Verestóy ráadásul a román törvényhozás titkosszolgálatokat felügyelő bizottságának a titkára volt, ami különösen annak a fényében érdekes az összeesküvésekben hívők számára, hogy ők még mindig aktív hírszerzőnek tudják be Rudast.

Hogy tovább fokozzuk a kapcsolatok összetettségét, azt is tegyük hozzá, hogy Tăriceanu Verestóyval is üzletelt, vagyis Verestóy egyik brókercégét vette igénybe, amikor a Rompetrol részvényeket akart buherálni.

Mára be lehet zárni az internetet, remélem mindenki számára világossá vált, hogy milyen veszélyekkel állunk is szemben.

Timár Norbert

Comments

comments