Pénteki pirítós – Az országban, ahol élek

Az országban, ahol élek, most szeptember vége fele
repkednek a mínuszok
és csüngőhasú nagyurak túrják a fagyott földet
lerágott csontokat keresve,
miközben saját lányaik videóira kattintgatnak a pornóoldalakon.

Az országban, ahol élek, egyetemeket vonnak össze,
és a sötétítőt az utolsó ablakon, amely még Európára néz.
„Árulók, csalók, hamiskártyások, verőlegények,
pofaszakállas keresztespókok, bukott mérnökök,
feltörekvő kígyónyelvűek, kikupált hírolvasók”
beszélnek olyan családokról,
olyan istenek nevében
amelyeket nem értenek, és akikhez már rég nincs közük.

Az országban, ahol élek, engedélyt szokás kérni a tüntetésekért
azoktól, akik ellen tüntetnél.
Az országban, ahol élek egy miniszter lemondása
a hírportálok olvasottságának tesz csak jót,
egyébként szinte mindegy.

Az országban, ahol élek, történnek balesetek.
A szülők 63 százaléka véletlenül rendszeresen veri a gyermekét.
Hetente véletlenül két nő meghal annak a férfinak a kezétől, akivel együtt él.
Az országban, ahol élek, mindennap egy érv az emigráció mellett,
én mégis inkább összeszorított szemmel,
magzatpózba kuporodva
letapasztom a füleimet
és megpróbálom elképzelni, hogy nem fáj.

Vannak, akik átírják verseiket úgy, hogy mindenki megértse.
Mások átírják beszédeiket úgy, hogy senki se.
Vérzőfülű emberek rohannak ordítozva a köztereken,
vannak rikkancsok, akik egymás újságait ócsárolják
miközben a tehetősebb osztály kivesz néhány szabadnapot,
a hasát sütteti, unalmában a másikra mutogat,
úszni jár és belehugyozni a Kárpát-medencébe.

Az üdítőkből lassan kivonják a cukor egy részét,
majd, ha szerencsénk van, akkor talán ismét drágulni fog a cigaretta.
Illúziója van az egészségnek.
Fotóalbumaiban kockás has,
barnított bőr, hibátlan fehér fogak.
Bizony mondom néktek,
a plasztikai sebészeket etessétek meg jól.

Ne vágjon most már senki lyukat a zászlóba.
Kilométerek százait leutazni egy pofonért,
amit alig vesznek észre
testvérek között is
rossz üzlet.

Ha valaki elmeséli majd történetemet,
mondja el, hogy pöfetegek között éltem
és vargányák között,
őzlábak kalapjai és madarak szárnyai alatt
Mert a világban valójába rend van,
s fejem fölött elröpült a nikkel szamovár.

Comments

comments