Hogyan lett összmagyar búcsúünnep helyszíne Csíksomlyó? máj22

Hogyan lett összmagyar búcsúünnep helyszíne Csíksomlyó?...

A trianoni döntés és a Duna TV is kellett ahhoz, hogy Csíksomlyó az összmagyar nemzeti kegyhelyé váljon. Legalábbis erre lehet következtetni Mohay Tamás, ELTE néprajztanszékének vezetőjével készült interjúból, amelyet az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványának Facebook-oldalán közvetítettek, és Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza munkatársa készített vele. Számomra unitáriusként a csíksomlyói búcsú legtöbbször azt jelentette, hogy el kell menjek zarándokokat fotózni, esetleg alakalomadtán elmondani, hogy az nem a János Zsigmond felet aratott győzelem jelenti a búcsú alapját. Szóval igazán mély érzelmi kötődésem nincs sem a búcsúval, sem annak helyszínével kapcsolatban. Ezzel együtt A csíksomlyói búcsú néprajzos szemmel címmel közvetített beszélgetés  azok számára is izgalmas lehet, akik egyszerűen csak meg szeretnék érteni ennek a többszázezres tömeg vonzó eseménynek a hátterét, hogyan lett egy vallási eseményből azon túlmutató nemzeti együttlét. A videóból kiemelnék néhány érdekesebb gondolatot. Egyáltalán mi az a búcsú? A büntetés terhétől való elszakadást jelentette. Manapság már elég furcsának tűnik a gondolat, de a középkori ember még hitt abban, hogy a bűneiért akkor is felelősséggel tartozik, ha azokat már a gyónásban letette. Megtorlás jár érte. Noha a túlvilági életet időtlennek gondolták, a büntetést időben számolták, azaz fontos volt, mennyit fognak majd a tisztító tűzben sínylődni. A búcsúval ennek a büntetésnek az idejét lehetett megrövidíteni. A csíksomlyói búcsú története 1440-es évekig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferences rend segítségére legyenek a templomépítésben, és 7 évre kapnak búcsúkiváltságot kapnak. Bár a reformáció megviseli a csíksomlyói ferences közösséget is, vannak olyan híradások, ami szerint csak egy szerzetes maradt, de a helyiek szentélete nem halványul. Az 1600-as évek első felében a helyi elöljárók Magyarország bíboros prímását, Pázmány Pétert kérik meg, hogy küldjön oda ferenceseket. Az 1661-es pusztító tatárjárásra idején már egy nagyon élő ferences közösség volt ott. 1649-ben a kolozsvári jezsuita rendház vezetője...

Bezöldült Románia, ezután mindenkinek meg kell tanulnia magyarul! – A TNR olvasói között voltak olyanok, akik nem díjazták a viccet...

Az ország legismertebb vicclapja, a Times New Roman, kapott az alkalmon, hogy a koronavírus harmadik hullámának végéhez közeledve bezöldültünk, és tört magyarsággal bejelentették, ezzel az édes magyar nyelv is kötelezővé vált Romániában. Közzétette: Times New Roman – 2021. május 11., kedd „Hónapokon keresztül szenvedtünk, de most már kisütött a nap a mi román fejünk fölött is. Az ország belépett a zöld kategóriába, ami azt jelenti, hogy élvezhetünk olyan jogokat és szabadságokat, amelyek ezelőtt egy hónappal lehetetleneknek tűntek. De a legjobb dolog, ami történhetett velünk az új kategóriába a következő: mostantól kötelezővé válik a magyar nyelv minden románajkú számára. Tehát nemcsak színházba vagy moziba mehetünk, hanem hallhatjuk az édes magyar nyelvet is körülöttünk” – írja a vicclap, amely Padre Tárkit, egy mongol fordítót kért fel a román lap cikkjének lefordítására. De mit is jelent a román lakosságra nézve, hogy az RMDSZ harmincegyéves munkáját megkérdőjelezve – ismeretlen körülmények között – a magyart nem is csak az állam nyelvévé, hanem egyenesen kötelezővé tették? Elmondásuk szerint azt, hogy minden tévécsatorna köteles naponta 8 órán keresztül magyar nyelvleckéket közvetíteni, annak érdekében, hogy a románok minél hamarabb elsajátítsák az új kötelező nyelvet, és „élvezhessék annak felbecsülhetetlen előnyeit és áldásait”. Bár a vicclap szerint a románok közül senki sem szeretné elveszíteni az „ádázul megszerzett” magyar nyelvtudást, egy módon azért mégis elveszíthetik ezt a privilégiumot. A hatóság intelmei szerint, hisz amennyiben a fertőzöttségi szint növekedésével – Magyarország zászlajának színe helyett, a román zászló színeire hajazó – a sárga vagy a vörös forgatókönyv érvényesül, megszűnik a kötelezvény. A Times New Roman szerkesztősége azonban reméli, hogy a románok betartják az óvintézkedéseket, így alacsony szinten marad majd a fertőzési arány. A TNR magyar olvasói természetesen nevetve fogadták a poént, nem így a többségi olvasók, akiket elriasztott a magyar nyelv kötelezővé tételének „kilátása”. Többen amiatt tiltakoztak, hogy a cikk eredetijét...

Egy székelyföldi újság abban látja a humor forrását, hogy a nőket otthon megverik...

Próbálok jóhiszemű lenni a Hargita Népében megjelent karikatúrával szemben, amely abból a nagyon súlyos társadalmi problémából meríti a humor forrását, amely egész Romániában, így Székelyföldön is jelen van. Azaz a családon belüli erőszakból. Pedig nők ezrei válnak nap mint nap áldozattá, akiknek helyzete csak tovább romlott a világjárvány alatt. A társadalmi problémára pedig továbbra sem sikerült megoldást találni. Para Pista Szeretném azt hinni, hogy az újságíró kollégák érzik a saját felelősségük súlyát abban, amikor a humor forrását a megvert nők ábrázolásában keresik. (Az esetek nagy többségében ugyanis a bántalmazott fél nő, az elkövető pedig férfi, akkor is ha léteznek férfi áldozatok és női agresszorok is.) Feltételezem tudják, hogy az áldozatokon nem nevetni szokás. Pláne olyankor, amikor a szakmai körök (jogászok, ügyvédek, pszichológusok, szociális munkások, oktatók) álláspontja megegyezik abban, hogy a bántalmazások gyakorisága, az ellene való fellépés lehetősége szoros összefüggésben áll azzal is, ahogyan beszélünk róla. Győzködöm magam, hogy a Hargita Népe nem az áldozatot kívánja hibáztatni, mert bízom abban, hogy a humoros és gúnyos műfaj, ha már foglalkozik egy ilyen kényes és sokakat érintő témával, akkor legfeljebb az erőszak elkövetőjéből, az agresszorból kíván gúnyt űzni. Mondván, ha kifigurázzák, talán magára ismer, talán tesz ellene, talán nem követi el többször. Hisz a karikatúra célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat is. Viszont akárhogy győzködőm magam, nem sikerül elhinnem, hogy ez a műfaja szerint humoros, gúnyos képi ábrázolás nem tévesztett célt. Az újság pedig ezáltal nem a főleg nőket sújtó erőszakos megnyilvánulásokat bagatellizálja, az áldozatokat szégyeníti meg a nyilvánosság előtt. Ami, talán mondanom sem kell, de nagyon elkeserítő. Nemcsak azért, mert a Hargita Népe egykor szebb napokat is megélt, de azért is, hogy ezt a hibát pont azok követik el, akik az információk közvetítésével, a tájékoztatással éppen a probléma csökkentéséhez kellene hozzájáruljanak. Sajnálom,...

A bolygók állása: Szatmáron fog lebegni a Föld ápr29

A bolygók állása: Szatmáron fog lebegni a Föld...

Úgy néz ki, hogy nekem jutott az a sors, hogy a bolygók állásáról rendszeresen tudósítsak, mármint arról, hogy merre jár a Hold, a Mars vagy éppenséggel a Föld Romániában. A Mars ugye márciusban Kolozsváron lebegett, majd onnan Jászvásárra vitték. A Hold tavaly decemberben volt Kolozsváron, a Földet pedig még a boldog békeidökben, a járvány kitörése előtt, 2019 decemberében lehetett megnézni. Gaia (mert ez a hivatalos neve) most Szatmárnémetiben fog lebegni a város polgármesteri hivatala és a GM Zamfirescu Kulturális Központ jóvoltából, a Lights On Románia közreműködésével. A Föld világító mása április 30. és május 9. között ejti majd ámulatba a szatmáriakat a Corneliu Coposu sétányon. Az installáció minden nap 5 és 22 óra között lesz látható – ingyenesen – Szatmárnémeti új központjában. A szervezők kérik az érdeklődőket, hogy Gaia megtekintése során is figyeljenek a járványügyi előírásokra, viseljenek maszkot és tartsák be az ajánlott távolságot. „Ez egy igazán különleges kezdeményezés, mely az újdonság erejével fog hatni, elkápráztatva kicsiket és nagyokat egyaránt. Úgy gondolom, hogy a világjárvány sújtotta hónapokban olyan élményeket kell szereznünk a szatmáriaknak, mint amilyen ez is, mely örömöt és reményt hoz a mindennapokba” – idézi a polgármestert Kereskényi Gábort a kulturális központ közleménye. Gaia névadója a Föld görög mitológiai istennője, ő volt a Földanya. A brit Luke Jerram fényinstallációja NASA fotók alapján készített hű ábrázolása bolygónknak, a Földnek. Átmérője 7 méter, felületének egy centimétere a Föld bolygó 18 kilométerével méretarányos. „Alkotásával a művész nemcsak elkápráztatni akar, hanem tanítani is, ráébreszteni minket arra, hogy otthonunk, a Föld bolygó egészen különleges. A Naptól számolva harmadik égitest az egyetlen, ahol az általunk ismert formában alakult ki az élet. Minden pillanatban pontosan azt adja nekünk, amire szükségünk van az élethez, a fejlődéshez. Itt az ideje, hogy megértsük, mennyire kiváltságosak vagyunk és viszonozzuk ajándékait” – írják a közleményben....

Ismét lecsapott a Csej Sápte-csoport: szétmémesítették Nagybánya húsvéti „nyulát”...

Sokszor úgy tűnik nekem, hogy újabban a körítésre több időt fordítunk, mint magára a történés megélésére. Legyen szó ezalatt húsvéti és karácsonyi díszítésről vagy bármi egyébről, aminek hagyományosan sokkal több köze van a belső megéléshez, mint a külsőhöz. Valahogyan mintha összekevertük volna a szezont a fazonnal, a lelkivilágot a tárgyival. A sátoros ünnepek táján városaink központjai átváltoznak harmadrangú Disney-epigonokat idéző giccses színpadokká, ahol töméntelen mennyiségben halmozzák egymásra az ünnepi díszletet megtervező „szakik” a rondábbnál rondább fröccsentett szobrokat. Mivel most épp a tavaszi ünnepkörben vagyunk: a nyulak, a tojások, a csibék „erdeje közt visz az ember útja”, ha kitéved a városközpontba. És persze, hogy is ne menne, amikor húzza a tavasz, ki lehet ülni a teraszokra, miközben a gyerek is elnyalogat közben egy fagylaltot. Így mindenki jól jár. Kattannak a szelfik, fogynak a sörök és a vattacukor, a szar gazdasági helyzetben pedig ez nemcsak a politikusoknak jó, mert lakosaik legalább egy ideig nem a koronavírusos számokkal és a városvezetés malőrjeivel van elfoglalva, hanem végre a kisvállalkozóknak is csurran-csöppen valami. Azonban bármennyire is idilli kép, hogy magyar és román húsvétkor a karácsonyihoz hasonló giccsparádé lepje el a várost, sajnos nemcsak a rútságot, ízléstelenséget lehet felróni a városházának, akik ezekre a vacakokra szerződtek, hanem azt is, hogy számolatlanul költötték rá a közpénzt járvány idején. Azaz méregdrágán szerezték be őket! Az esetre pedig a magyarellenes AUR párt társelnökét is szétmémesítő, George Simionnal magyar himnuszt szavaltató Csej Sápte Ánj Din Árdéál csoport is felfigyelt.   A Csej Sápte tagjai ezúttal a horrorfilmkészítőket is megihlető (vagy egyenesen azok munkáját dicsérő) nagybányai húsvéti díszítést trollkodták szét, vagyis annak egy nagyon jellegzetes figuráját: Amelyet talán jogosan hasonlítottak a Donnie Darko horrorfilmhez: De a valóság vs. Nagybánya mémek is megjelentek: Azt viszont már a Transindex érdeklődte meg, hogy pontosan mennyibe is került ez, és az ehhez hasonló...

Könyvnap: mit olvas a Transindex? ápr23

Könyvnap: mit olvas a Transindex?...

Minden napra jut egy világnap, valami megünnepelni való,  és fárasztó is követni a jeles napokat. Van azonban néhány, ami mellett nem szeretnénk elmenni, ilyen április 23-a, a könyv világnapja is. Arra gondoltunk,  anélkül, hogy bármilyen okosszöveget az olvasás hasznosságáról most összekalapálnánk, csak simán megosztjuk  veletek legutóbbi olvasmányélményeinket. Meg olvasási szokásainkat. Van itt mindenféle, lehet inspirálódni, lehet kommentben megírni, hogy ki mit olvas, lehet javasolni jó könyveket nekünk is, másoknak is. Mert alapjában hiszünk abban, hogy nemcsak a Facebookot meg az Instagramot kell elolvasni, sőt még a Transindex napi átböngészése sem elég 🙂 Hunor: Nádasdy Ádám – Szakállas Neptun Ahogyan a közélet, úgy a kíváncsiságom sem szűnik meg a szerkesztőséget elhagyva. Ezért is szeretek olyan könyveket olvasni, ami másfajta élethelyzeteket is kipróbálni enged. A szakállas Neptun is ilyen. Nádasdy Ádám novelláskötetén keresztül beszél a melegségről (és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről), akik pont olyanok, mint bárki más, mégis olyan kalandokba keverednek, amelyekbe mások nem.  A 12 novella szereplői, a középiskolás diákoktól az értelmiségiig, különböző hétköznapi élethelyzeteken keresztül vezetnek végig az identitáskérdésektől az életszervezésig. Engem magukkal ragadtak a könnyed hangvételű, ám személyes történetek, amelyekben Nádasdy a melegek szerelmét önmagában és a társadalommal való viszonyulásukkal is megmutatja, szókimondóan és valósághűen. A kidolgozott karakterek és leleményes történetekből így olyan kérdésekre is választ kapunk, hogy milyen egy kamasz szerelem, amit az osztálytársak elől is titkolni kell. Hogyan éli meg egy magyar fiú, ha Angliában melegbárt keresve éppen egy rendőr akarja útba igazítani. Milyen gondolatok sző egy értelmiségiben egy fiatal fiú szerelme. Egy baráti társaságban mi történik, ha a kirándulás során rájönnek, itt többről van szó, mint barátságról.    Emese: Sofi Oksanen – Norma A Sztálin tehenei volt az első Oksanen-regény, ami a kezembe került, aztán a Mikor eltűntek a galambokat is elolvastam. A Normát kölcsönkértem, és ha valakinek megvolna a Kutyafuttató, jelezze,...

Így zaklasd a politikusokat – bemutató videóban válaszolt a Telex az M1 újságírók elleni csörtéjére...

Mivel már évek óta nem érik el Rogán Antalt, négy éve – a helikopteres botránya óta – pedig sajtótájékoztatót se tart, a Telex.hu úgy gondolta ideje riportot forgatni a „propagandaminiszterként” is emlegetett miniszterelnöki kabinetfőnökről. Kérdezősködéseik nyomán azonban az újságírók magától a kormányszóvivőtől kapták meg azt, hogy maximálisan túlmennek a normál újságírói kereteken, zaklatják a politikusokat. Ez azért is vicces, mert az évi 120 milliárd forintból fenntartott közmédia az elmúlt héten öt riportban (1, 2, 3, 4, 5) számolt be arról, hogy az újságírók mennyire pofátlanok. Az M1 először arról számolt be, hogy egyes újságírók arra vetemedtek, hogy kérdésekkel provokálja a Fidesz EP-frakciójának vezetőjét, amelyet mi itt írtunk meg. Később ezt a címben “kérdéseknek álcázott provokációra cserélték”, mert feltehetően rájöttek, hogy nonszensz az újságíróktól a kérdés jogát elvitatni, hisz a zsurnalisztáknak nemcsak, hogy nem tiltott kérdezni, hanem egyenesen kötelességük. Az M1 azonban nem állt le: egész sorozatot szentelt az ügynek, és már csak a közvetett célok között szerepelt, hogy az osztrák újságírót lejárassa. A fókusz áthelyeződött a hazai sajtóra, illetve az ellenzéki politikusokat kommentálták. (A médiát azért, mert beszámolt a történtekről, az ellenzéki politikusok közül pedig a Momentum elnökét azért bírálták, mert egy videóban arról beszélt, eltiltaná a kormánypárti újságírókat a munkájuktól.)   Abból tehát, hogy egy újságíró feltett pár kérdést egy politikusnak, banális módon hatalmas médiaesemény lett. Ehhez a sorozathoz kapcsolódik a Telex.hu újonnan megjelent videója, ami már nem Rogánról szól, hanem arról, milyen zaklató kérdéseket tesznek fel a politikusoknak. Azaz cáfolták a kormányszóvivő szavait, és megmagyarázzák miért forgó kamerával és mikrofonnal mennek oda a politikusokhoz, miért nem e-mailen vagy telefonon keresik meg őket. Amire a rövid válasz az, hogy különben nem kapnak választ, ha pedig igen, a politikusok mellébeszélnek (bár sok esetben így is, de legalább vissza kérdezhetnek). Mint hozzáfűzték, nem provokációból, és nem is a maguk szórakoztatására keresik...

„Kérdésekkel provokált az újságíró” – leleplezték szakmánkat az M1 híradóban...

Frissítés: az osztrák külügyminisztérium azt írta a Telexnek, hogy a kritikus kérdések feltevése a média alapvető feladata, ezért a Franziska Tschinderle osztrák újságírónővel szembeni bánásmódot elfogadhatatlannak tartják. „Alexander Schallenberg külügyminiszter azonnal telefonon kereste magyar kollégáját, Szijjártó Pétert. A minőségi újságírás által nyújtott, tényeken alapuló, megbízható információk, valamint az információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú az álhírek elleni küzdelemben” – írta Johannes Aigner, az osztrák külügyminisztérium osztályvezető-helyettese. Az azóta eltelt idő alatt pedig az M1 újabb riportot közölt a témában. Az előzőhöz képest hosszabb műsoridőt igénylő adásban arról írnak, hogy a „balliberális sajtó” összefogott az osztrák újságíró védelmében. Az újságíró az első híradós anyag után azt mondta a Hvg.hu-nak, hogy ez az egész nem róluk szól, és nem is arról, hogy nem kapnak választ a kérdéseikre. Ez a budapesti és általában a magyar kollégáikról szól, akiknek naponta, hetente kell szembesülniük ezzel a helyzettel. Akik ezért szolidaritást érdemelnek. Hozzátette: „mi pedig garantálhatjuk, hogy nem fogjuk abbahagyni tudósításainkat a demokrácia hanyatlásáról a szomszédunkban”. Mindez a riport szerint „öngól”: „Ha ugyanis az Orbán-Salvini-Morawiecki találkozó, vagyis a három ország demokratikus választásokon legtöbb szavazatot szerző, legerősebb felhatalmazással bíró, jobboldali pártvezetőinek találkozója a demokrácia hanyatlása, akkor Franziska Tschinderle és a Profil című osztrák lap szerint a demokrácia csak és kizárólag baloldali lehet.” ———————————————————————————————————– Nehezen tudtam volna elképzelni ezeket a szavakat egymás mellett, az M1 híradó azonban készségesen állt mindazok rendelkezésére, akik eddig úgy gondolták, hogy az újságíró egyik fontos ismertetőjegye, hogy kérdez. Ehhez képest ízlelgessük csak ezt a mondatot: „Kérdésekkel provokált az újságíró”. Jön, hogy elröhögjem magam, miközben ezt a mondatot olvasom. Mégis ki talál ki ilyet, és miért? Ez vajon az M1 híradó vicce április 1-jére? Talán addig kérdeztek egy Fideszes politikust, amíg az narancssárga nem lett?! Vagy talán egy frappáns kérdésre véletlenül elfelejtették azt a nyilvánvaló választ adni, hogy Soros György!?...

Még egy kép (és annak története) az egykori Farkas utcai színházról Már24

Még egy kép (és annak története) az egykori Farkas utcai színházról...

Két héttel ezelőtt ünnepelték az egykori Farkas utcai színházépület felavatásának 200 éves évfordulóját, ebből az alkalomból pedig készítettem képes anyagot róla. Ehhez nagyjából végignéztem az általam ismert ingyenesen elérhető fotós archívumok többségét. Sem az Azopan, sem Fortepan nem volt túl sikeres, ott nem nagyon vannak olyan régi képek. A Kolozs megyei könyvtár online archívumában, amiben egyébként nagyon szép képeket lehet találni Kolozsvárról, már voltak használhatók, de azok csak a bontásról szóltak. Végül Zakariás Erzsébet, illetve az általa szerkesztett Képek Könyve volt nagy segítségemre, amit most is szeretnék megköszönni neki, mert azok nélkül az az anyag soha nem készült volna el. A nagy keresgélés közben jutottak eszembe Szabó Dénes képei az OSZK gyűjteményében, azt is végiglapoztam, végül találtam is néhány használható képet pont a bontás előtti időszakból, amikor elég romos állapotban volt a már az épület. Azoknak a képeknek a felhasználása viszont engedélyhez kötött, így szépen írtam egy levelet, amiben engedélyt kértem az egyik fotó használatára. Végül ma meg is jött az engedély, illetve a nagy felbontású fotó a színházról. Ezt osztom meg most veletek. Az említett korból a galériába végül Pásztortűz egyik lapszámában talált fotó került, azt a Digitékában találtam. Ekkor egyébként az egyetem botanikai intézetének a raktára működött benne. A Janovics Jenő vezette magyar színház többször is megpróbálta visszavásárolni az épületet, de sikertelenül. Többször is felmerült az időközben nagymértékben tönkrement épület átépítésének, múltjához méltó használatának terve is, azonban ezek rendre...

Szexista a Google Translate?! Leteszteltük!...

A nemi előítéletek bele vannak kódolva a Google Translate algoritmusába – hívta fel a figyelmet Twitteren Phoebe Tickell, a Moral Imagining vezetője, aki a Google által fejlesztett fordító programban jelentős különbséget vélt felfedezni a magyarról angolra fordított szövegek névmásainak eloszlása tekintetében.   In Hungarian, we don’t use he/she there is only one gender pronoun “Ő”. But it’s fascinating when this is fed through Google Translate, the algorithms highlight the biases that are there. Then imagine enacting any kind of change from those biases, encoded into computer code. pic.twitter.com/DygBtaHShU — ρђ๏є๒є Շเςкєɭɭ (@solarpunk_girl) March 20, 2021 A felfedezése annyira meglepő volt, hogy a sokak által használt fordítót azóta többen is letesztelték vagy hírt adtak a jelenségről: Basszus, ezt nem hiszem el. 🙁 Kipróbáltam, tényleg. Ha a Google fordítóba elkezditek beírni az Ő-vel kezdődő… Közzétette: Deszy könyvajánlója – 2021. március 20., szombat   Ummmmm. Dang Közzétette: TryLingual – 2021. március 22., hétfő Mi is kipróbáltuk! Az eredmény pedig valóban azt mutatja, hogy a fordító program megkülönbözteti a férfiakat és nőket a beírt szakmák és jellemzők alapján. De vajon valóban szexista lenne a Google Translate?!   A válasz viszont nem annyira egyértelmű, mint azt elsőre gondolnánk! Egyrészt azt látjuk, hogy a Google fordítója a sztereotípiákhoz igazodik, amikor döntenie kell, hogy adott névmást férfiként vagy nőként határozzon meg. Így például a felsorolt szavak közül a női névmáshoz kerül a szép, a kedves, a bevásárlás, a mosogatás, az óvónő, az ápoló, amíg a férfi névmáshoz az okos, a matekot értő, a politikus, az orvos, a horgász, a pénzt kereső, az újságíró, az igazgató, a porszívó kereskedő és az író is. Az ismétlések pedig hiábavaló, ez nem változtat a Google Translate „véleményén”. Másrészt viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a közkedvelt fordító program mesterséges intelligenciát (AI), algoritmusokat használ a minél jobb eredmény elérése érdekében....

Kilógott egy köteg pénz Ciolacu belső zsebéből, az internet már azt is elképzelte, mi lóghatna ki a Kelemenéből...

Kilógott egy jó köteg pénz a PSD elnökének, Marcel Ciolacunak a zsebéből, miközben arról tartott tájékoztatót csütörtök este, hogy egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújtanak be Adrian Oros mezőgazdasági miniszter ellen.  Egy újabb – a valószínűleg ismét sikertelen – bizalmatlansági indítvány benyújtása annyira megszokott már nálunk, hogy az internet népét is teljesen hidegen hagyta, viszont a zsebből kilógó köteg pénz látványa már nem ennyire hétköznapi, így azonnal tovább is gondolták. Itt az eredeti eset:   Ezután pedig következhetnek az internetes népművészet remekei.      ...

Szinte mindannyian megkaptuk már az első oltást, és csak egyikünkből lett vakcinaturista Már18

Szinte mindannyian megkaptuk már az első oltást, és csak egyikünkből lett vakcinaturista...

Mit ad az ég, ismét a koronavírus témája vette át a szalagcímek legnagyobb részét. Itt az újabb hullám a nyakunkon, ezerrel nőtt az új fertőzöttek száma egy nap alatt, tele vannak az intenzív terápiás osztályok a nagyvárosokban stb. S bár a Transindex csapata törekszik arra, hogy ne csak a járvánnyal legyen tele az oldal, sajnos nem tudjuk és nem is szabad figyelmen kívül hagyjuk. Ami viszont a leginkább zavaró, hogy újabb „mumust” sikerült találni a pandémiás hírfolyamok sötét bugyraiban, ez pedig nem más, mint az AstraZeneca oltóanyaga. Kezdtek olyan hírek szállingózni a nemzetközi sajtóban, hogy az oltás után többen meghaltak, mivel elképzelhető, hogy vérrög képződhetett az oltóanyag miatt. Nem sikerült ugyan igazolni, hogy a halál oka közvetlenül köthető az oltóanyaghoz, mégis rengeteg európai országban elővigyázatosságból hirtelen leállították a készítménnyel való oltást, és persze újabb pánik, kavarodás keletkezett az amúgy is megfáradt emberek életében. Az Európai Gyógyszerügynökség a riadalmak fényében (és gondolom a tagállamok kérésére) újabb kivizsgálást indított, majd utólag is tisztázták: nincs arra utaló jel, hogy az AstraZeneca koronavírus elleni oltóanyaga okozott volna vérrögképződést az elhunyt személyek esetében. Mi viszont addig is, biztos, ami biztos alapon, folytatjuk az oltással kapcsolatos személyes beszámolóinkat. Nyilván nem áll szándékunkban, hogy rábeszéljünk, ráerőltessük bárkire is azt, hogy oltassa be magát. De talán megnyugtatható lehet, ha néhányan őszintén és nyíltan beszélünk az átélt tapasztalatokról, netán félelmeinkről is. Már korábban egy T-rexben is írtunk néhány kolléga első oltásos élményeiről, ezt  folyatjuk most a szerkesztőség többi tagjának tapasztalataival. Kata: ha már AstraZeneca, kezdem a saját történetemmel Igen, én is a problémásnak nevezett szériából kaptam még meg az AstraZeneca oltást. A Kolozsvár melletti Szászfenesen sikerült helyet találni, így ki kellett oda döcögni 10 órára. A helyszín egy gimnázium belső udvara. Rendőr segített útbaigazítani, hiszen izgatottságomban majdnem eltévedtem. Az első helyszín egy rögtönzött irodahelyiség...

Meglepő videó került elő a kulisszák mögül, George Simion elszavalta a Nemzeti dalt...

Ahogy az lenni szokott, a koszorúzó politikusok mellett március 15-én idén sem maradhatott el a nackó politikusok performansza sem, ennek érdekében pedig George Simion, az  AUR szélső-jobboldali párt társelnöke egészen Sepsiszentgyörgyig utazott, hogy jól megkommentálja az ünnepi alkalomból kitűzött magyar zászlókat. A provokátort a nacionalisták szétlájkolták, az ünneplő székelyek és magyarok pedig felháborodással fogadták. Az internet egy eldugott bugyrában azonban nem vették ennyire szívre a politikus populista szólamait, helyette inkább készítettek egy olyan felvételt a képviselőről, amelyen még ő maga is meglepődne. Simion ugyanis ezen elszavalja a Nemzeti dalt: A felvétel mellett pedig az eseményt kommentáló mémek sem maradtak el, amelyet szintén a Csej Sápte Ánj Din Árdéál csoport tagjai hoztak létre:...

Megszavaztátok, mi meg eredményt hirdetünk: ezek a kedvenc házi olvasmányaitok...

A Vuk, A Pál utcai fiúk és a Tanár úr kérem, illetve az Így írtok ti, az Ábel a rengetegben és a Tóték: ez a végeredménye az egy héttel ezelőtt megjelent cikkemnek, amiben házi olvasmányokat volt lehetőség fel- és leszavazni.  Egyszerű szimpátiaszavazás volt, amiben néhány kattintással mindenki kifejezhette, hogy mit gondol arról, hogy a gyerekeknek olvasnivalóként felhagyják az adott könyveket, de semmi következménnyel nem jár. Attól még a Törökországi leveleket valószínűleg el kell olvasni, hogy itt súlyosan leszavazták.  Az eredmények értékelem. Abszolút rangsor az általános iskolai kötelezők között: Fekete István: Vuk – 359  a szavazat különbség (437 az összes szavazat) Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – 352 (460) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – 315 (407) Fodor Sándor: Csipike – 291 (419) Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő – 262 (412) A valószínűleg mindenkiben kellemes gyerekkori emlékeket idéző Vuk (legalábbis a mesefilm) első helyezése talán meglepő, de talán fontos szempont volt a jó szereplésében az is, hogy hamar topba került, utána pedig a szavazógép szerkezetéből adódóan  mindenki ezzel találkozott először, s talán ekkor még volt egy szavazási lelkesedés, ami a 70. kattintásig talán már nem tartott ki.   A legtöbb pozitív szavazatot kapott általános iskolai kötelezők:  Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk – 406 (54 negatív szavazat) Fekete István: Vuk – 398 (39) Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem – 361 (46) Azért mindenképp örvendetes, hogy alapvetően a pozitív szavazatok határozták meg a listát. A legtöbb negatív szavazatott kapott általános iskolai kötelezők: Mikes Kelemen: Törökországi levelek – 257 (118 pozitív szavazat) Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia – 197 (67 pozitív szavazat) Móricz Zsigmond: Árvácska – 191 (149 pozitív szavazat) Fekete István: A koppányi aga testamentuma – 186 (137) Jókai Mór: A kőszívű ember fiai – 173 (233) A pozitív szavazatok mellett legalább annyira érdekesek a...

Ki kell-e venni Jókait a kötelezők közül, avagy lehet még az írónak véleménye?...

A Könyves Magazinnak van egy Tizenegyes sorozata, amelyben Ott Anna sorozatszerkesztő mindig ugyanazokat a kérdéseket küldi el a szerzőknek. A kérdések között szerepel, hogy mit olvasnak épp, melyik volt a legjobb olvasásos élménye, mi az a könyv, amit nem adna soha kölcsön, illetve mit kellene mindenképp hozzáadni a kötelező házi olvasmányok listájához, illetve mit kellene levenni róla. Nem feltétlen tűnik egy félelmetes kérdéssornak, aminek a végén esetleg attól kell féljen a válaszadó, hogy még egyesek kutyaszart tesznek a postaládájába. Pedig pontosan ez történt, miután Tóth Krisztina egyszerűen kimondta, hogy ő kivenné Jókai Aranyemberét a kötelezők közül.  Eddig négyen válaszoltak a kérdésekre. Krusovszky Dénes óvatosan hárította a kérdést, majd csak annyit jegyez meg: “Herczeg Ferenc regénye, Az élet kapuja nélkül azt hiszem nagyjából mindenki boldogabb lenne”. Herczeg Ferenc nem egy túl érzékeny téma, alig ismerik az emberek, nem is keltett feltűnést, hogy valaki inkább nem olvastatná. Láng Zsolt elegánsan meg sem válaszolja a kérdést, inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy amit tiltanak, azt lehet, hogy még többen olvassák majd el. Mucha Dorka pedig mindent kivenne, ami nem gondolkoztat el egy percre sem, csak “illik ismerni”, de elővigyázatosan nem említ egyet sem, így mindenkinek szabadon meghagyta a lehetőséget, hogy döntsön. Tóth Krisztina az előbbiekkel ellentétben beleáll a kérdésbe és sorol szerzőket.     “Jókai Aranyember című művét. Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér” – írja konkrétan Az arany...

Néhányan már átestünk az oltáson, és elmondjuk, milyen volt...

Nagyon eltérő véleményeket hallhatunk, olvashatunk a koronavírus elleni oltásokról. Nem feltétlenül a megrögzött oltásellenes megnyilvánulásokra gondolunk: sokan, akik távol állnak attól, hogy vakcinatagadóknak nevezzük őket, de egyelőre félnek, bizonytalanok, nem tudnak dönteni arról, hogy egyáltalán beadassák-e maguknak a koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák valamelyikét, vagy csak később vállalják, amikor már több információ áll rendelkezésükre. Mi, a Transindexnél úgy döntöttünk, amint lehet, jelentkezünk a védőoltásra, és azt is eláruljuk, miért. Nem mondhatnánk, hogy a veszélyeztetett korcsoportba tartozunk: fiatalok vagyunk, többségünk nem szenved krónikus betegségekben, próbálunk figyelni az egészséges táplálkozásra is. A munkánk miatt viszont fontos volna az, hogy biztonságban tudjunk riportozni, interjúzni, ne féljünk a fertőzés veszélyétől. Az is előfordulhat, amennyiben valamelyikünk elkapja a koronavírust, lehet észre sem veszi, de megfertőződhetnek más kollégák is, vagy olyan embernek adjuk tovább a fertőzést, aki valóban súlyos egészségi gondokkal küzd. De az sincs kizárva, hogy mi magunk is súlyosabb tünetekkel vészelnénk át a betegséget, ahogyan azt sajnos több fiatalabb betegnél is láthattuk már. Nem beszélve arról, hogy számos hosszú távú utóhatása is lehet a vírusnak még egy egészséges szervezet esetében is. A járvány kezdete óta folyamatosan követjük és közzétesszük a hasznos tudnivalókat. Talán ennek is tudható be, hogy nem tudjuk kézlegyintéssel elintézni a helyzetet, mert pontosan látjuk, hogy milyen mély nyomot hagy életünkön az, ami most történik. Az oltás megjelenése új lendületet adott mindenkinek, aki már belefáradt a maszkviselésbe, kézmosásba, fertőtlenítésbe, karanténba, a barátaitól, rokonaitól való elszakításba. Egyszóval, amint lehetett, regisztráltunk az oltásra. Vannak olyan kollégák, akik a Pfizerre lettek előjegyezve, és márciusig kell várniuk, sőt el is kell utazniuk Kolozsvárról, mert csak Székelyföldön sikerült időpontot foglalni. Mi, akik úgy döntöttünk, hogy nem megyünk messzire, amint megérkeztek az AstraZeneca oltások, azonnal lecsaptunk az új lehetőségre. Rögtön utánanéztünk, mit kell tudnunk az oxfordi vakcináról, mert fontos volt számunkra, hogy meggyőződjünk...

Letiltotta egy bejegyzésem a Facebook, de azóta sem értem, mi a baja Edinával és Lacival...

Egyre inkább frászt kapok a Facebooktól, legszívesebben megszabadulnék tőle, ennek ellenére olyannyira begyürüzött az életembe, hogy hiába látom, hogy a síneken állok és jön felém a vonat, nem bírok félreállni. Az ismerőseim közül már  nagyon sokan megpróbáltak dezertálni. Aztán egy idő után csak jelentkeztek az elvonási tünetek és visszajöttek görgetni. Belátták ugyanis, hogy a Facebookon lenni és Facebook nélkül lenni pont olyan nehéz. Ezt a kommunikációs platformot ugyanis már az ottmaradók is megkerülhetetlenné teszik, nem beszélve arról, hogy baráti és munkahelyi csoportok is oda kötnek, és maga a techóriás is sokat tesz azért, hogy a szakítás helyett fenntartsa ezt a se veled, se nélküled kapcsolatot. A Facebook ugyanis olyan, mint egy rossz szerető, aki féltékenykedik, kémkedik utánad, megfojtja a tőle független felületeket és még a baráti kapcsolataidat is leuralja. Mi például már ott tartunk a Facebookkal, hogy képes és letiltja azt a bejegyzésem is, aminek az égvilágon semmi köze nincs a “veszélyességhez”. A napokban megosztottam Àgoston László (magyarországi operaénekes) egyik bejegyzését, amelyben Pottyondy Edinát mutatta be, és ami fölé én még az is odaírtam, hogy a politikus-youtuber „egyszerűen a legjobb”. A megosztáshoz eredetileg használt képen Pottyondy Edina “szerelmével”, Lacival látható félmeztelen strandos szettben – de ezért letiltani?! Komolyan? Hát, hol élünk mi, a Facebookon?! Valószínűleg valaki nem igazán értett egyet velem (de miért is kéne?), és mint a rossz házmester a múlt rendszerben, besúgott (szíve joga) és jött is az üzenet: Szerintük ugyanis ez a megosztásom és kinyilatkoztatásom „nem felel meg a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos alapelveknek”. Persze, Kövér László izmos teste már önmagában kiveri a biztosítékot egy ilyen konzervatív felületen, ahol csak a szemérmes képek elfogadhatók és soha egy politikust se mémeltek meg még… Egyébként arról a felületről beszélünk, amely több mint 50 ezer módon profiloz bennünket, hogy a legjobb módon tömjön tele reklámokkal és minél hatékonyabban hasson...

Timothée Chalamet most Ollókezű Edgárként hódít, Will Ferrell pedig a norvégok legyőzésére biztat...

Egy éve talán még elképzelhetetlennek tartottam volna a Super Bowlt Pepsi vagy Coca Cola reklám nélkül, pedig pontosan egy ilyen éjszakán vagyunk túl. Lement a 60. Super Bowl, és teljesen hiányoztak a korábbi években szinte kötelezőnek számító üdítőreklámok, alig volt – az alapnak számító – sörreklám, illetve a chipseket és egyéb rágcsálni valót is kevesebbet reklámoztak. A Pepsi a half-time show-t támogatta , a Coca Cola egyszerűen csak távol maradt, a Budweiser pedig a reklámra szánt összeget felajánlotta egy Ad Council nevű szervezetnek, amely minden erejével a távolságtartásra és az intézkedések betartására ösztönzi az embereket. És ez nem kevés, lévén hogy 30 másodpercnyi reklámidő 5,5 millió dollárba került. Az elmúlt egy év gyökeresen megváltoztatta a korábbi trendeket, és ez nem csak abban látszik, hogy kevesebb volt a sörreklám, helyette pedig egy sor olyan vállalat reklámozott, amely korábban soha. Például a házhoz szállítással foglalkozó DoorDash, az állásközvetítő Indeed vagy a használt autók eladásával foglalkozó Vroom. Többségük olyan, amely iránt a pandémia időszakában megnőtt az érdeklődés, és amelyek most fenn szeretnének ezt tartani. A társadalmi felelősségvállalás pedig nem csak a Budweiserre volt jellemző: új technológiák, még több digitalizáció és fenntarthatóság, előtérben a hazaival, mind olyan hívószavak, ami köré az idei reklámok többsége szerveződött. Itt megtaláljátok az összes reklámot is, viszont én is megosztok egy rövid váltogatást azokból, amelyek szerintem emlékezetesre sikerültek. Ez nem igazán szorul magyarázatra, nézzetek bele, és egyből tudjátok, hogy miért ragad meg még a sztárokat felvonultató áradatban is. A Oatly zabital reklámjában a cég vezérigazgatója (?) énekli a Wow No Cow című dalt. Jeff Bezos nem a szívem csücske, de az Amazon reklámját muszáj megosztanom, amelyben Michael B. Jordan személyesíti meg Alexát. Azt igazán nem mondhatjuk, hogy az online straming szolgáltatások nem kaszáltak volna nagyot a járvány alatt. A Disney el is mondja,...

Vass Csaba exhírszerkesztőnk üzeni: épp ideje lenne, hogy a helyembe lépj!...

Három évnyi hírszerkesztés, riporterkedés után távoztam a kolozsvári Transindex szerkesztőségétől tavaly ősszel, hogy kipróbáljam magam a határon túli Budapesten is. Az újságírás engem igazából váratlanabbul talált be akkor, mint Florin Cîțu miniszterelnök-jelöltségét a koronavírus-járvány tavaszi hulláma, de én nem futottam el előle. Ha Erdélyben érdemes valahol szerkesztőségben dolgozni, akkor az a Transindex. Persze, ha épp valamelyik konkurens portáltól jöttem volna el, akkor nyilván azt írnám, hogy náluk érdemes dolgozni, de nem vagyok abban biztos, hogy náluk egyáltalán sokáig hagytak volna dolgozni egy olyan szabad szájú, nonkonformista, kisebbségi komplexusokkal és nagyságérzetekkel telítődött személyiséget, mint amilyen én is vagyok. A Transindex tényleg egy kiváló munkahely, nem mondom azt, hogy a nehezebb napokon ne lett volna tele a hócipőm az egésszel, de ez mindenhol megesik, egy olyan szakmában, és egy olyan országban, ahol az elmúlt évben több kormányválság volt, mint nemzeti ünnep (erről pedig neked állandóan tudóstanod kell), ott pedig hatványozottan. Viszont azt hazugság nélkül kijelenthetem, hogy ottlétem alatt soha nem mentem be gyomorgörccsel dolgozni, soha nem hagytak magamra, ha valahol elakadtam, és soha nem kellett magamat egy tehetségtelen félnótásnak érezzem, ha elhibáztam valamit. Ha a Transindexhez mész dolgozni, akkor legyen humorod. Tényleg. Ha társasági ember vagy, meg tudod nyerni magadnak a kollégáidat, akik emiatt figyelnek rád, nevetnek a vicceiden, és az sokszor többet ér mint egy fizetésemelés. Ha duzzad benned a bizonyítási vágy, van benned íráskészség és úgy érzed, hogy részt akarsz venni a közéletben, akkor a Transindexnél a helyed! Ha kreatív vagy, és azt érzed, hogy Erdély tele van kiváló sztorikkal, amiknek csak utána kell járni, akkor biztos lehetsz benne, hogy itt találsz magad mellé társakat is, akik motiválni és segíteni tudnak, és a vezetőséggel is könnyű megegyezni, ennek titka a friss kávé és a magabiztosság. Mivel pedig legfőbb feladatod a hírszerkesztés lesz, ezért nagyon...

Lehet, hogy Joe Bident iktatták be elnöknek, de Bernie Sanders nyerte meg az internetet jan21

Lehet, hogy Joe Bident iktatták be elnöknek, de Bernie Sanders nyerte meg az internetet...

Az lehet, hogy Joe Biden és Kamala Harris tette le szerdán az esküt, és lett ezzel hivatalosan az Egyesült Államok elnöke és alelnöke, de a ceremóniát Bernie Sanders nyerte, már ami a mémeket illeti. Vermont állam szenátora, aki maga is indult korábban a demokrata párt jelöltségéért, már azzal feltünést kellett, hogy a sok puccos résztvevő közé szinte úgy érkezett meg, mintha csak bevásárolni indult volna, de az igazi sikert ez a fotó hozta meg számára: Senator Bernie Sanders arrived at the most pomp-heavy and paparazzied political event of the year in a gruff, no-nonsense taupe parka and a pair of chunky, hand-knit mittens made from recycled wool. We expected nothing less. https://t.co/Xe1HgKmw2N — The New Yorker (@NewYorker) January 21, 2021 Egy apró kulturális ízelítőt is gyűjtöttem a mémáradatból, amely csak most kezdett igazán elburjánzani. Egyébként a Bernie Sanders szettjéről érdemes tudni, hogy a kabátja a vermonti székhelyű Burton gyártó terméke, az újrahasznosított gyapjúból kötött kétujjas kesztyűjét pedig állítólag Sanders menyének egy barátja kötötte, aki szabadidejében különböző kézműves vásárokon szokta a termékeit árusítani. Állítólag mindkettőt ajándékba kapta a szenátor. És egyébként Sanders anti-divat szettjére sokan úgy tekintenek, mint egy figyelmeztetésre a sok ünneplő között, hogy azért még sok munka vár...