Nagyon érdekes, amit mond, DE OTT EGY KÉK BÁLNA!!! aug31

Nagyon érdekes, amit mond, DE OTT EGY KÉK BÁLNA!!!...

Hatalmas mázlija volt Steve Backshall BBC-riporternek: nemcsak élőben láthatott egy kék bálnát a kék bálnákról szóló műsor forgatása közben, de a helyzet nem túl profi kezelését is “megbocsátotta” neki a BBC. A tényleg nagyszerű felvételt egyenesen úgy twittelték ki, hogy “Mikor van rendben, hogy félbehagyj egy élő interjút? Amikor egy kék bálna feltűnik a hátad mögött…” When is it okay to abandon a live interview? When a blue whale suddenly appears behind you… #BigBlueLive https://t.co/irRqnHij0l — BBC One (@BBCOne) August 30, 2015 Backshall a Big Blue Live műsorban éppen Doris Welch bálnaszakértőt faggatta egy hajón, amikor a helikopter kamerája észrevette a szóban forgó állatot. A riporternek leadták az infót, az meg egy “oh shit”-tel félbeszakította Welchet, és ezután a bálnát mutatja a kamera, ők pedig kommentálják. Welch meg is jegyzi, hogy eddig azt hitték, ebben az öbölben nincs is kék bálna. A Mashable szerint ez volt az első alkalom, hogy a világ legnagyobb állatát élőben kapták kameravégre. Amúgy ugyanebben a műsorban kicsit több mint egy hete történt hasonló: a riporter éppen azt magyarázta, hogy mennyire nehéz észrevenni egy kék bálnát, amikor mögötte fellövellt a...

Az Aranykakas nyári kertje: jöttünk, láttuk, hazavinnénk Kolozsvárra...

Amikor már az ember azt gondolja, hogy a Kontinál nincs jobb romhelyszín egy magyarnapos kocsmázásra, bulizásra, és besétál Marosvásárhelyen a szebb időket is megélt Aranykakas vendéglő nyári kertjébe, rájön, hogy ez hibádzik Kolozsváron: egy árnyas, esti partizásra vagy ücsörgésre is alkalmas, szabad ég alatti bobo hely. Egyelőre barkácshangulat van az Aranykakas kertjében, épülnek, csinosodnak a pénteken délután kezdődő Szféra – a Kortárs Művészet Tere című programsorozat díszletéül szolgáló standok, installációk. Valaki egy raklapot fűrészel ketté, egy szervezőnek kinéző személy egy lemezjátszóval érkezik. A lépcső tetején egy srác az éjszakai kimaradt alvást pótolja, a standokat építő fiúk pedig a fotóhoz mosolyognak. A raklapból készült kávézóasztalt és ülőalkalmatosságokat egyenesen hazavinnénk, vagy leginkább a 4 hónapos bull terrier kölyköt. De ne aprózzuk el: a teljes nyári kertet felpakolnánk és Kolozsvárra szállíttatnánk. A szervezők a kortárs tér programját ide...

Fakanálra cseréltük a billentyűzetet a KMN-en...

Fő az attitűd – nagyjából ezzel az életbölcsességgel álltunk hozzá a Kolozsvári Magyar Napok főzőversenyéhez, amelyen a lecsófőzős szereplésünk a spontaneitás, gyors problémamegoldó készség, kreativitás és csapatmunka szellemében zajlott. Volt, aki szerint a totális fejetlenség, improvizáció, szervezetlenség jellemezte az ügyködésünket, és az már tényleg mindennek a teteje, hogy még soha sem főztünk lecsót. Ennek ellenére A Lecsó Ödön módra* bográcsosunkkal elnyertük a LEGZAMATOSABB ételt főző Transindex csapatnak járó díjat, a lecsónk pedig kb. 3 perc alatt elfogyott. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyjából a mi csapatunknak volt a legapróbb bogácsa az Apáczai Csere János Líceum udvarán felsorakozó főzőcsapatoké közül. Summa summárum, mi is kóstoltuk a főztünket, és ízlett. Node kezdjük az elejéről. Mivel Főczebúcsúztatást tartottunk a Kontiban, pénteken nem jutottunk el a piacra alapanyagokat vásárolni, ezért Annamari reggel beszaladt a piacra, felvásárolta a két rész paprikát, az egy rész hagymát és a másfél rész paradicsomot. A receptünk újdonsága kb. annyiból állt, hogy cukkinivel szándékoztunk elkészíteni a lecsót. Nem sikerült ezt 100%-ban végrehajtani, ugyanis egyrészt vége van a cukkiniszezonnak, így Annamarinak sikerült megvásárolnia a legszíjasabb cukkinit, amit valaha láttam. Másrészt túl kicsinek bizonyult a bogrács a megvásárolt alapanyagokhoz képest, így startból túladagoltuk a hagymát, a teljes paprikaadag már nem fért bele, és a cukkiniből is csak egy maroknyit tettünk. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor Kiss-Budai Tibor mesterszakács elment a bográcsunk mellett és méltatta a lecsónk színét. A sátorbontás pedig olyan gyorsra sikerült, hogy már a díjazás előtt leléptünk, így később adták át az oklevelünket és a kupánkat, amit utólag is köszönünk a szervezőknek. Csoportkép helyett álljon itt ez a fotó a kitüntetéseinkről. *A szerkesztőségi kutyánk, Ödön ízlését figyelembe véve készítettük ezt a sok finom zöldségből álló bográcsost. Ödön is tevékenyen részt vett a főzésben, köténykéjében nyugton feküdt az asztal alatt, figyelve arra, hogy ne...

Nagymamák unokaközelből: egy fesztiválkedvenc-gyanús magyar animációs film aug24

Nagymamák unokaközelből: egy fesztiválkedvenc-gyanús magyar animációs film...

Pár napja közzétették az alkotók a Három nagymamám volt című animációs filmet. 16 percnyi vidám, szomorú, kedves, ironikus és humoros családi mitológia. A Macskássy Gyula-díjas filmet Glaser Katalin animációs filmrendező, illusztrátor, képzőművész, a MOME tanára rendezte. Mindenképp érdemes megnézni! Ez nem egy dokumentumfilm, hanem azt mutatja meg, hogyan kódolom nagymamáim életét a magam, a szeretetteli unoka fanyar módján, hogyan tudom felfogni az ő érzelmeiket, amiket megéltek. (…)egy nagymama sem születik rögtön nagymamának, mindegyikük volt modern fiatal csitri vagy épp trendi fiatal nő, szerelmekkel, vágyakkal, álmokkal. (Glaser Katalin) Minden egyben van itt, ami a nézőt elbűvölheti. Mulatságos és bensőségesen emberi családtörténet, élénk animátori fantázia, eredeti rajzstílus a történet hangulatváltásaihoz tökéletesen illeszkedő filmzenével. A Három nagymamám volt ritka kincs, bölcs humorral teli, igazi örömmozi. (bpanim.com) Angol verzió itt, a rendezővel két éve készült interjú itt...

Történetek a sátorból a Kolozsvári Magyar Napokról...

Négy napig a Transindexhez vártunk benneteket fotózkodni a Kolozsvári Magyar Napok alatt, és jöttetek is, nagyon sokan! A fotókat a Facebook-oldalunkon találjátok, mi meg elmesélünk néhány kedves történetet a sátorból. A Farkas utcában találsz minket vasárnapig – gyere, fotózkodj, üzenj! Előkészületekről itt találsz képeket: http://t-rex.egologo.transindex.ro/?p=6978 Posted by Transindex.ro on Thursday, August 20, 2015 Csütörtökön, miután a sátrat felszereltük, Kitti rettenetesen akart segíteni: kijelentette, hogy ő majd reklámoz. Fogott is egy pár „itt találod a fotódat”-cédulát, és elindult fotóalanyokat hozni. Sikerült is több gyereket meggyőznie, úgyhogy a nagyon barátságtalan, apró eső ellenére is beindult a fotózkodást. * Pénteken már velünk tartott az időjárás, így abban reménykedtünk, hogy még több ember fog a sátrunkhoz látogatni, és még jobb poénokat fognak elsütni a buborékokban. Erre is volt példa, de a nap egyértelmű humorbombáját az a látogató dobta le, aki útlevélképet szeretett volna készíttetni. Amikor elhangzott a kérése, hirtelen nem tudtuk eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak poénkodik, de hanglejtéséből ítélve szó sem volt viccről. Miután közöltük, hogy sajnos nem áll módunkban teljesíteni a kérését, udvariasan megköszönte és továbbállt. Reméljük, azért elkészül az útlevél. * Arra is akadt példa, hogy a lefotózott jobban szerkesztette meg a fotót, mint mi csináltuk volna. Kollégánknak az egyik fotón szereplő kislány szólt, hogy nincs jól igazítva a háttér, és egy helyesírási hiba is van, ő kijavította, megkérdezte, hogy rendben van-e, mire a kislány jóváhagyta a képet, megveregette kollégánk vállát, és azt mondta: nyugodtan szóljon, ha kell még segíteni. * Szombaton egy kedves bácsi láthatóan nagyon boldog volt attól, hogy lefotózzuk, de azt nem teljesen értette, hogy a szövegbuborékba egy üzenetet lenne jó írni – ehelyett a nevét és a lakcímét diktálta le. Először azt hittük, hogy azt szeretné, küldjük el neki postán a képet, és ismét elmagyaráztuk, hogy sajnos hétvégén már nem tudunk...