Ezért volt tele ma reggel a hírfolyamod egy kék-fekete ruhával...

UPDATE Lelkiismeretvizsgálatot tartottam, és a következőkre jutottam: 1. Tévesen írtam, hogy erről a képről is bárki láthatja, hogy kék-fekete. Dehogy láthatja, ez a vitának a lényege. A publikálás után kaptam olyan üzenetet is, hogy ez miféle poén, egyértelműen fehér-arany az a ruha, mi a vicc benne, amit nem ért? 2. Lehet, hogy maga a vita egy first world problem, de ettől még felhívta a figyelmet erre a nagyon érdekes, eltérő színpercepcióra, amely ugyan nem újdonság, de ekkora mértékben szerintem még sosem érzékeltünk. 3. Nem magyaráztam el elég jól, hogy mitől a különbség, szerencsére az Independent megtette. Eredeti poszt Amíg mi itt mit sem sejtve aludtunk az éj leple alatt, a világ másik felén, ahol éppen nappal volt, felrobbant az internet, méghozzá a legkeményebb first world problem miatt, amit az utóbbi időben láttam. A Tumblr-ról indult élet nagy kérdése csupán ennyi: ez a ruha kék-fekete vagy fehér-arany? Bár még ez a kép alapján is simán rávághatnánk, hogy természetesen kék-fekete, a kép annyira rossz minőségű hogy elgondolkozhatunk, vajon nem-e a bekékülés és a befeketedés a hiba benne, és eredetileg tényleg fehér és aranyszínű volt? Emellett nem mindegy, hogy milyen képernyőn nézzük, és még az emberek színpercepciója is különbözik – biztos mindenki összeveszett már azon élőben is, hogy egy ruha kék vagy lila, vagy éppen lila vagy fekete. Szerencsére a Photoshop segít eldönteni, hogy a kép csal, méghozzá túlexponált, és ha kijavítjuk az expozíciót, egyértelművé válik a ruha színe, ha meg még jobban elrontjuk, kiderül, hogy miért látták egyesek fehér-aranynak. Köszönöm, internet, hogy ha már ezzel volt tele a hírfolyamom, rögtön meg is volt magyarázva, így a nap folyamán foglalkozhatok egyéb dolgokkal is, nem kell ezen törnöm kétségbeesetten a...

Szülinapi slam Mátyásnak. Respect....

Egy ideje bajban vagyok, amikor slamről kell “beszámolni”. Pláne, ha tematikus. Ha mondjuk egy bajnokság van, akkor le lehet írni, hogy ki hogyan szerepelt, meg nagyjából miről slammelt, meg ki hányadik lett. De amikor tematikus, mint tegnap, Mátyás király születésnapján, akkor nem nagyon van, amiről beszámolni. Leírhatnám, hogy a szervezők szerint volt kb. 300 ember. És hogy a fehér reneszánsz házra Banga Szilárd és Bányász Bertalan (Lamaskier) vizuális művészek videoprojekciója került, amelyet Fishman zenei aláfestése kísért. És hogy fellépett Vass Ákos, Horváth Benji, Keresztesi Dávid és André Feri, akik slammerek, tehát értelemszerűen slammeltek. És hogy a közönség ismét kitörő lelkesedéssel fogadta az ismerős utalásokat és az elmés poénokat. Vagy azt, hogy Mátyást minden irányból megközelítették: hallhattunk az emberről, a királyról, a történelmen átívelő szerepéről, a szoborról, a ló farkáról, és csak úgy, Kolozsvárról, amiben csak annyira van jelen Mátyás, mint a szülőháza meg a szobra, amúgy mi vagyunk benne, magyarok, románok, cigányok, stb. De ezeket nem lehet csak úgy beszámolni. Ha nem láttad a fekete hollókat a fehér falon, nem hallottad a beattel dúsított reneszánsz zenét, és nem tapsoltál egy nagyonottvan-mondaton, akkor kábé mindegy, mit írok. Tudok mutatni pár képet, és egy videót is, és az egy kicsit segít. Mátyásnak viszont nagyon boldog szülinapot csinálhattak ezek itt páran. Meg nekem is. Post by Slam Poetry Erdély. Fotók: Szénás Szabolcs, György Tamás via...

“Bárcsak rákos lenne a fiam”...

Rendhagyó adománygyűjtő kampányba kezdett egy brit férfi, akinek a kisfia Duchenne-féle izomdystrophiában szenved – ilyenkor a rendhagyó szó jobb híján szerepel a mondatban, mert nehéz pontos kifejezést találni arra, hogy milyen is egy kampány, amelyben a férfi a címben szereplő mondattal próbálja felhívni a figyelmet; egy másik plakáton pedig kiskutya képével kér öt dollárt. Az apa persze nem “komolyan” kívánja, hogy rákos legyen a fia, hanem arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a kis Harrison ritkább és kevésbé ismert betegsége kevésbé mozgatja meg az embereket. A kiskutyás kampánnyal pedig azt akarta bebizonyítani, hogy az állatoknak könnyebben adományoznak – és állítása szerint be is bizonyította: egy, a MSN-en futtatott kampányban kétszer annyian klikkeltek a kutyus képével feldobott reklámra, mint amikor a kisfia volt a képen. Az efféle húzásokat nagyon könnyű címkézni – nagyszerűnek vagy undorítónak, zseniálisnak vagy felháborítónak. Én nem szeretném, illetve csupán elgondolkodtatónak. Mert szinte bármit kijelentünk ebből az esetből kiindulva, ott van a másik fele is. Például Harrison szülei azt állítják, a rákról mindenki hallott, itt az ideje felhívni a figyelmet kevésbé ismert betegségekre. Ezzel szemben korábban az Ice Bucket Challenge kapcsán felmerült, hogy a hatalmas hype elvonta a figyelmet és a forrásokat egyéb (meg nem nevezett) jótékonysági kampányokról, illetve érintőlegesen az is, hogy sokkal többen szenvednek a tiszta ivóvíz hiányától, mint amiotrófiás laterálszklerózisban. Innen csak egy lépés a következő gondolat: miért kellene “kilóra” mérni egyik vagy másik betegség/helyzet áldozatait? Vagy ez nem is méricskélés, csupán annak tényszerű megállapítása, hogy amilyen betegségben többen szenvednek, annak kezelésére értelemszerűen több erőforrásra is van szükség? A Telegraph-os cikk címében feltett kérdés, miszerint miért adományoznak az emberek kutyák számára, amikor gyerekek halnak meg, azt az álszentséget juttatja eszünkbe, amikor a kóbor kutyás intézkedésekről szóló cikkekhez jönnek a hasonló kommentek. De azonnal látható a különbség is: utóbbiban állami...

Jó szórakozás kis pénzből! Románok gúnyolják a gazdag gyerekeket...

Rich Kids of Instagram Tumblr-oldalra olyan képeket gyűjtenek össze az instáról, ahol gazdag gyerekek és fiatalok kvázi dicsekszenek a gazdagságukkal. Szóval, büszkén mutatják meg a szüleiktől örökölt vagy a saját sikeres vállalkozásuk által termelt vagyonukat. Erre az oldalra reakcióként indította a KFC Románia a McCann Bucharest (igen, már megint ők, akiknek a ROM csoki emlékezetes kampányait és a Vodafone Ghiţă csobánját is köszönhetjük) közreműködésével egy társadalmi kampányt, amelyben fityiszt mutatnak, kigúnyolják a gazdag fiatalokat. Az egésznek kb. az lehetne a lényeg, hogy kevés pénzzel is jól érezhetjük magunkat. Nem véletlen ez a szlogenjük: Real People. Real Stories. Real Chicken. A kampány meg arról szól, hogy hétköznapi embereket, főleg fiatalokat megkérik, hogy a közösségi médiában, Instagramon és Twitteren #DistractieCuBaniPutini hashtag használatával reagáljanak a képekre, mutassák meg kevés pénzzel is jól érezhetik magukat. A jobbakat aztán ezen a Tumblr-oldalon össze is gyűjtik, párhuzamba állítva az eredetivel. Egész viccesek is...

Te tudod, hogy melyek a leggyakoribb helyesírási hibák, amiket senki sem vesz észre?...

Mi is csak sejtettük a választ, de a nyest.hu igazolt minket: hát a többszörös összetételek helytelen írása a legláthatatlanabb. “Konkrét felmérést ugyan nem végeztünk, de Mindennapi helyesírás című sorozatunk tapasztalatai szerint mindenképp ide tartoznak a többszörös összetételek: a 6:3-as szabály és a mozgószabály megsértései” – írják. A nyest.hu példának a “kerámialapos tűzhelytisztító”-t hozza, ami így helytelen, mert nem a tűzhelytisztító a kerámialapos, hanem a tűzhely, amelynek a tisztítására ez a szer való. Tehát így kell írni: kerámialapostűzhely-tisztító. A Transindexnél a klasszikus példa a többszörös összetételre, amit először a Kreatívon olvastam, de annyira megtetszett, hogy én is leírtam – közben a helyesírására is kitértünk – a seggpartösszehúzódás-számláló, ami egy olyan szerkezet, ami a két seggpartban levő izmok összehúzódásait számlálja. És úgy kell helyesen leírni. A nyest.hu-t nem csak ezért érdemes követni, például Simicsak gecizése kapcsán a geci, illetve olvasói javaslatra a genya, a genyó, az ondó, a fasz és a pina szavak eredetének is utána jártak. Csúcs,...