Biciklis, küzdj, és bízva bízzál? ápr28

Biciklis, küzdj, és bízva bízzál?...

Mióta megjelentek az újabb és újabb bicikliutak Kolozsváron, érdekes megfigyelni az evolúciójukat. coque de téléphone pas cher Ott, ahol nem a járdából lett piros festékkel leválasztva, hanem az úton jelölték ki a sávokat, sok helyen sárga műanyag bójákkal választották el az úttesttől. Coque Samsung personnalisée Szükség is van erre, hogy az autós is jól lássa, meddig terjed a territóriuma, meg így a biciklis is nagyobb biztonságban érezheti magát. Coque4personnalisée Látszólag… A Monostor negyed végén található felüljárónál is ilyen a rendszer, de őszintén szólva, én nem nagyon láttam még ott senkit sem kerekezni. Amit meg is értek, mert a bóják egy része többet fekszik, mint áll (néha éppen keresztbe a bicikliúton). Coque iPhone X personnalisée Illetve, úgy tűnik, mintha egyesek direkt sportot űznének ebből: másképp hogy lehetne magyarázni, hogy sokszor tucatjával vannak elkaszálva? Közben a karbantartók sziszifuszi munkával próbálják felállítani, amit még lehet, vagy cserélni, ami már menthetetlen, de a jelek szerint többen vannak a döntögetők. Coque Huawei personnalisée Most, hogy egyesek így hozzászoktak ehhez a játékhoz, én hirtelen javasolnám, hogy cseréljék ki a bójákat...

A Dove ott folytatja, ahol abbahagyta...

Itt az újabb szívhez szóló Dove reklám. A cég öt városban, Sanghajban, San Franciscóban, Londonban, Sao Paulóban és Delhiben tett ki táblákat egy épület két ajtaja fölé: az egyikre azt írta, hogy “átlagos”, a másikra, hogy “szép”. Persze mindkettő ugyanoda vezetett, de nem is ez a lényeg, mert itt sokkal nagyobb dolgokról van szó. Az eredmény pedig itt látható, és máris megy át virálisba: Nem tudnám egész pontosan megfogalmazni, hogy mi is a bajom a Dove-jelenséggel, pedig korábban már egyszer megpróbáltam. De ez a mostani filmecske is éppúgy felbosszantott, mint az eddigiek. Valószínűleg azzal lehet a gond, hogy úgy érzem, igazából ugyanazt a manipulatív technikát alkalmazzák, mint ami ellen állítólag fel akarnak lépni. Mert a filmben sajnos nem olyan nőket mutatnak, akik egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják – vagy éppen mosolyogva konstatálják és egyszerűen mennek tovább -, hogy ki mit írt egy ajtó felé, amin be kell lépniük, hanem vacillálnak: megint csak igazodni, megfelelni akarnak valamiféle külső elvárásnak. Még ha az ezúttal éppen az, hogy érezzék csak bátran magukat szépnek (mert ehhez, ugye, nekik engedélyre van szükségük). Ja, és persze rímel az új Dove szlogenre, ami nem más, mint: “Válaszd a szépséget!”. A film ismét messzemenő következtetések levonásával ér véget, meglehetősen érzelgős és eléggé leegyszerűsítő módon. Persze nem akarom én kétségbe vonni, hogy mit művel a nők önértékelésével a reklámipar – erről született már egy könyvtárnyi szakirodalom – , de ezt talán mégsem egy újabb manipulálással lehet majd felülírni. És az is lehet, hogy a keserű szájízhez csak épp elég megnézni a Dove-ot gyártó Unilever többi márkái által továbbra is alkalmazott női szépségideált: itt bizony még mindig a tökéletes alakú, makulátlan szépségű – avagy retusált – nőket nyomatják, legyen szó a Magnum fagyiról, a Rexona dezodorról vagy az Axe termékekről. Lehet, hogy elfelejtettek szólni...

Visszatáncolt a Sun, de leáldozik végre a „napicsaj” rovatoknak?...

Nem egészen egy hét után visszakerültek a félmeztelen nők a legnépszerűbb brit bulvárlapba, a The Sunba. A női jogi mozgalom aktivistáinak a hét eleji ünneplése korainak bizonyult: tegnap ismét egy fedetlen mellű nő várta az olvasókat a hírhedt Page 3 oldalon. Pedig múlt péntek óta nem közöltek ilyen képet – mondjuk a topless fotók online továbbra is elérhetőek voltak, sőt, kifejezetten reklámozták is őket – de csütörtökön kiderült, hogy mégsem szakítottak a hagyománnyal. Hétfőn a brit és a világsajtó is közölte a hírt, miszerint a Sun szerkesztősége 44 év után úgy döntött, hogy nem közöl többé pucér nőket a lap harmadik oldalán. Az ez ellen való tiltakozást még 2012-ben indította Lucy-Anne Holmes, azzal érvelve, hogy a nőket szexuális tárgyként ábrázolja az újság. A No more Page 3 nevű mozgalom azóta nagyon kinőtte magát, sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez, több családi hírportál, de a skót és a walesi parlament is. A civil aktivisták szerint a szokás szexista, a gyerekekre nézve ártalmas és idejétmúlt. Az írországi Sun egyébként már 2013-ban beszüntette a félmeztelen nőket bemutató rovatát. A szokást a lap megvásárlása után Rupert Murdoch jelenlegi tulajdonos vezetett be még 1970-ben. Ő korábban azonban csak annyit nyilatkozott az ügyről, hogy már ők is „régimódinak” találják a napi csaj rovatot. Így utólag azonban arra gyanakodhatunk, hogy az egész csak egy marketingfogás volt a lap részéről. Persze a rossz nyelvek szerint sejteni lehetett, hogyha az intézkedés következtében csökkennek az eladások, akkor a lap így is, úgy is visszatért volna a meztelen fotókhoz. A No More Page 3 civil aktivistái természetesen csalódottak, de a jelek szerint nem adják fel, sőt, bíznak benne, hogy ezáltal újabb lendületet kaphat a mozgalom. Folytatják az aláírás-gyűjtési akciót is, ami most már 250 ezer aláírás körül tart – egy hete még csak 200 ezren csatlakoztak a tiltakozáshoz....

Mi történt velünk, mióta a nők szavazati jogot kaptak?...

A fenti illusztráció 1908-ban készült, mai fejjel első látásra talán rá sem jövünk, hogy hova akartak kilyukadni a Puck politikai magazin szerkesztői. De a szöveggel együtt kiderül, hogy a nők felszabadításának szomorú következményeit vizionálják: divatosan öltözött nők szivaroznak, isznak, szerencsejátékot játszanak, nem törődnek a gyerekekkel, és általában véve pont úgy viselkednek, mint valami kocsmatöltelékek. Vagyis, mint ahogy rendszerint a férfiak szoktak a kocsmában. A szöveg pedig: Miért ne lépjük át a határt? Azoknak a nőknek az érdekében, akik a nyilvános helyen való dohányzás jogát kérik. A nők szavazati jogáért és az egyenjogúságért küzdő szüfrazsettmozgalom 1903-ben alakult Angliában, 1912-től egyre radikálisabb figyelemfelkeltő eszközöket vetettek be, olyan erőszakos akcióktól sem riadva vissza, mint gyújtogatás, merényletek, kirakatok bezúzása vagy éppen műalkotások megrongálása. Nem csoda, hogy a polgári engedetlenségi mozgalmak számára mai napig példaképként szolgálnak. De annak idején meglehetősen ijesztőek lehettek. A szüfrazsettmozgalom bebörtönzött tagjai gyakran folytattak éhségsztrájkot is, amelyet a hatóságok kényszertáplálással igyekeztek megakadályozni. Az orvosok egy cső segítségével a szájon juttatták a szervezetbe a kenyér, tej és brandy keverékéből álló táplálékot. Az 1890 és az 1900-as évek eleje között rengeteg ilyen jellegű karikatúra készült a zsüfrazsettek ellen, amelyeket képeslapokon, újságokban és óriásplakátokon terjesztettek Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. Mind annak a szörnyűségeit ecsetelték, hogy mi lesz velünk, ha ezek a veszélyes törekvések célba érnek, és a nők is önállóan kezdenek majd gondolkodni: a végén egy rémálomszerű társadalomban találjuk magunkat. Hát lássuk, mennyire tudtak jósolni! Jó, a kocsmás elképzelés esetében mondjuk úgy is vehetjük, hogy ez összejött nekik, bár a képről hiányzik néhány férfi: viszonylag kevés lehet a csak női kocsma. Szerintem ehhez soha nem is kellett szavazati jog: Esernyővel támadni a rendőrökre? A Femen aktivisták nagyon kreatívak, de tudtommal ezt még nem próbálták: Több mint száz éves sztereotípia a feministákkal szemben, de továbbra is makacsul tartja...

Friss hús néző party-t szervez az MMDSZ. Most komolyan?...

Elég lenne no comment alapon közölni a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) gólyabulijának plakátját, közepén a nagy FHN party felirattal. A magyarországi gólyatáboros nemi erőszak esetek által kiváltott felháborodások közepette még szerencsétlenebb ötlet volt éppen most a “friss hússal” poénkodni. Az már csak a hab a tortán, hogy a plakáton továbbá az italárakat tartották a legfontosabbnak kiemelni, és mondjuk nem a zenei kínálatot. Ha mégis össze akarjuk foglalni a lényegi üzenetet: “gyere és idd le magad olcsó piával, aztán majd mi felmérjük a szabad préda felhozatalt!” Gratula a...