Marosvásárhely főterén almát árulnak. Ez Dr. Dorin Florea polgármester felelős magatartásának következménye, aki felvitaminozná a lakosságot. Az őszi napfény gyönyörű, a levegő kicsit savanykás és karcos, nem az almától, hanem azért mert ismét dolgoznak a kombinátban. Ez senkinek sem tűnik fel. Mint ahogy az sem, hogy az árusok nyilván kotizálnak azért, hogy ők árulhassanak: ez itt aranyszabály, aki bármit próbál szervezni, tudja, milyen a rendszer, vannak megsúgó emberek, kasszások és tudni, kihez megy a pénz. Az sem tűnik fel senkinek, milyen dizájn magaslatokat döntöget a két reklámbanner. Van magyar nyelvű is, igazán hálásak lehetünk érte. A románon ez áll: Toamna mărului, ami magyarul azt jelenti: az alma ősze. A magyaron ez áll: Az ősz almája, ami románul: mărul toamnei. (Sic!) Azt tapasztaltam, hogy a magyarok semmit sem várnak Dorin Floreatól, de már Peti András alpolgármestertől sem, és ezáltal semmilyen más vásárhelyi magyar politikustól sem. A közhangulat: meg vagyunk vásárolva, vagy ki vagyunk vásároltatva, ahogy tetszik. Csak nagyjából, körülbelül formailag legyen valami ok, hogy lehessen letudni. A látszat legfelszínesebb rétege, erre kell figyelni, ebben partnerek is a konfrontálódni nem óhajtó magyar politikusok. Nem akarok a közhangulat mögé bújni, ez az én véleményem is. A vásárhelyi magyarok feladták annak a reményét, hogy ne eszközök legyenek és ezen egyes magyar politikusok propagandája sem segít. Számomra ezt foglalja össze, hogy napok óta díszeleg érintetlenül a belváros közepén ez az...
A barátunk megmondja: a „románok cigányok” és, hogy „ungurii sunt prosti”...
bejegyezte Kelemen Attila
A Google azt a világot képezi le, amelyben otthon érezzük magunkat. Naja, egy egyiptomi mást talál arra a szóra, hogy islam, mint egy magyar, vagy amerikai stb. Az viszont egészen sokkoló, hogy egy fogalom beírása után milyen társításokat ajánl fel a Google tök automatán. Elkezdtük beírni: a románok… és az alábbi társításokat ajánlotta fel: Aztán ez jött: ungurii sunt… Ugyanez a maghiarii-ra. A Google érti a szemantikát, ismeri a szinonimákat, de itt minőségi ugrást is produkál: Mit lehet ebből tanulni. Valszeg azt, hogy a Google nem az ember...
Kreativitási teszt. Hányadik képig tudsz eljutni?...
bejegyezte Kelemen Attila
Ez egy kreativitási teszt. Az alábbiakban 7 kép látható. A feladat: találj ki egy történetet, amelynek menete és tartalma a lenti képekhez kapcsolódik. Mindegyik képhez 1-3 mondat tartozhat. Nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha megvan mind a 7 lépés, gratulálhatsz magadnak, ha a 4-ik képig jutsz el, az sem rossz. Ha van kedved, a történetet tedd közzé a komment...
Bátran pocsék és bátran remek – két új reklám a virálisból...
bejegyezte Kelemen Attila
Nem nehéz megmondani, mitől jó egy reklám. Nevezetesen attól, hogy elad. Azt sem nehéz összerakni, mitől nagyszerű egy reklám. Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy egy reklám attól nagyszerű, hogy műalkotássá válik: vagyis, tömören felmutat valami olyat, amihez jó szem kellett, hogy valaki észrevegye és jó eszközbeli tudás ahhoz, hogy nekünk is megmutassa. Ezért gondolom azt, a bizonyos fennforgásnak örvendő brüsszeli DDB reklámja egy nagy nagy butaság. A reklám egy klasszikus zenei fesztivált promotál. Miért blöff, ez a reklám? Mert nem releváns semmilyen klasszikus zenei vonatkozásban. Ha fűnyírógépek ütemes hangja lenne a zenesáv, ugyanennyire lenne jó fűnyíró reklám, sőt, azt hiszem, fűnyíró reklámnak jobban passzolna. A probléma az, hogy nem tiszta, mi a reklám célja. Ha a komolyzene promóciója, akkor az azért nem müxik, mert ezek a csajok inkább blokkolják a zenei élményt, mint felerősítenék. A komolyzenét ritkán hallgatod csak úgy, mellékesen. Hogy mellékesen jól essen, előtte neki kell ülni, nem mellékesen. Van itt rögtön egy jó komolyzenét promováló kampány is, a BBDO Tokyo gyártotta a helyi filharmóniának. Segít eszközesíteni, konkrétba levinni azt a nagyon absztrakt kódrendszert, ami a termék leglényege. Ha a reklám célja egy európai fesztivál promóciója, akkor pedig megint nem igazán értem. Vannak remek, szellemes és hatásos komoly zenét promováló kampányok, de azt egyik kampány sem kerüli meg, hogy ez a zene komplex, bizonyos dekódolási tudást igénylő műfaj. Ez valahol a komolyzene lényege, kicsit meg kell tanuld, hogy élvezni tudd. A komolyzene érték, és pont ez az a vonatkozás, amit így, vagy úgy kommunikálni kell. Itt egy másik remek, témába vágó kampány a Havas Worldwide Amsterdam-tól. A tárgyalt reklám hangsávja Dvořák 9-ik szimfóniájának záró tételének negyedére lecsökkentett verziója. Tény, hogy az így nyert eredmény felfogható orgazmatórikus ívű valaminek is. De ettől még olcsó és ostoba. Nem vág szervesen ide, de lábjegyzetben hozható egy másik friss kampány: a VH1 reklámja, a Del Campo Saatchi & Saatchi bugyraiból. Remek, cool, szervesen kapcsolódik a brandhez és tele van történettel. Legalább annyira bátor, mint a fenékrázós Dvořák, és az, ahogy az egész le van véve a vágóprogramról, igazi mestermunkává avanzsálja....
Kis japán mentalitás villantás: nintai...
bejegyezte Kelemen Attila
Közel három éves az a levél, amit itt közzéteszek. Tisztázó válasz volt arra, amit egy rossz japán krimiben olvastam és nem értettem. Hogy tudniillik a nyugatiak elfogadni próbálják a tragédiákat, a keletiek pedig úgy állnak hozzá, hogy csak ki kell bírni és egyszer minden megoldódik magától. Azt nagyon jól értettem, hogy a nyugatiaknak milyen arzenáljuk van a tragikum elfogadására. Lásd például ezt itt: Gabriel Liiceanu – Tragicul. O Fenomenologie a Limitei și Depășirii. Lenyűgöző europoid gyűjtemény. De ezt a keleti dolgot nem értettem. Rákérdeztem, tisztázódott. Az alábbi levél tehát válasz a kérdésemre. Szerzője már nem él, hatalmas űrt hagyott maga után, és ez nem egyszerűen csak szólam. Az egyik legszelídebb lény volt, akit valaha ismertem. Ezt írta: Az ázsiai mentalitás alapján minden csak ideiglenes, minden változik és alakul, nincs legjobb, csak pillanatnyilag legjobb, vagy legrosszabb. A jó után jöhet a rossz és megint a jó, utána a meg jobb, és az annál is jobb, és utána megint a legrosszabb, de nincs végállomás. Ez egy állandó körforgás és átalakulás. Nincs örök állapot, csak átalakuló. Ezért nagy erény a türelmesség az ún. “nintai” 忍耐(=perseverance〈辛抱〉 patience〈忍苦〉 endurance). Tehát kibírni erény: úgysem tart örökké a rossz. Ha ehhez hozzátesszük a buddhista gondolkodást, akkor minden, ami veled történik, az az ún. ok-okozati karma dolog. A jóért is, meg a rosszért is, te vagy a felelős. Legyél jó, és minden megoldódik. Ez a karmás gondolkodásmód jól hangzik, de szerintem veszélyes is egyben. Olyan, mint az orvosság. Ha okosan veszed be, akkor gyógyít, de ha túl keveset vagy túl sokat veszel be belőle, akar meg is ölhet. Most, hogy nyakig benne vagyok a buddhizmusban, olyan dolgokat és problémamegoldásokat látok, amik néha nem tetszenek. Mert például, mit mondjon egy mozgássérült? “Én rossz ember (vagy állat, növény) voltam előző életemben, ezért most így...