Amerikában elfeledték, a magyaroknál kultusz lett: 40 éve mutatták be magyarul a Hairt...

Negyven éves évfordulóját ünnepli a Hair magyar filmbemutatója. A hippikorszakot idéző rock-musical érdekessége, hogy az amerikai kezdeti siker után lassan elfeledetté válik, magyar nyelvterületen nagyon gyorsan kultusz-művé vált – és mai napig az maradt. A több generáción átívelő népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy Kolozsváron 2016-ban előadták az apáczais diákok is. A musical A rock-musical eredetileg egy színpadra tervezett mű volt, amit a revüszínházból érkező James Rado és az off-Broadway műhelyekben otthonos Gerome Ragni írt, a zenéjét pedig a Grammy-díjas zeneszerző Galt MacDermot szerezte. A zeneszerző valójában távol állt a hippik zenei ízlésvilágától, ezért több műfaj is megjelenik benne, erőteljes az afrikai törzsi ritmusokra épülő rockzeneiség, hallhatunk acid rockot, rockabilyt, folk rockot, bluest, vagy például a Let the Sunshine in cím sláger valódi rock himnusz. A Hair: The American Tribal Love-Rock Musical című darab 1967-ben debütált egy off-Broadway színházban (az off-Broadway a hagyományos nagy színházaktól független, kisebb befogadóképességű színházat jelenti, s leginkább irodalmi-zenés produkciókat mutattak be). A mű az 1960-as évek második felének korszakalkotó társadalmi jelenségeit ragadja meg: középpontjában áll a hippi életstílus, a háborúellenesség, a szexuális forradalom, az antirasszizmus. A darab talán el is tűnt volna a süllyesztőben, de egy politikai karrierre pályázó üzletember, Michael Butler, meglátja benne a lehetőséget, hogy az éppen zajló vietnámi háborúval való ellenérzésből politikai tőkét kovácsoljon, s ezáltal bejusson a Szenátusba. Közbenjárására a darabot 68-ban bemutatja a Broadway, majd a West End is. Az akkori kritika megosztottan fogadja, sokan elismerik főként a merész, újító szándékát a darabnak, mások kritizálják a kissé ülő sztori miatt. Mégis Galt MacDermot dalai hamar meghatározó slágerré válnak. A film A színpadi produkcióból csak több mint 10 évvel később készült el a filmadaptáció, 1979-ben egyszerűen csak Hair címmel látott napvilágot. A rendező az 1968-ban Amerikába emigrált csehszlovák filmművész, Miloš Forman, aki akkor már elismert az Oscar díjas Száll a...

Ha te is mindig felhúzod magad Greta Thunbergen, akkor itt a megoldás! Sze27

Ha te is mindig felhúzod magad Greta Thunbergen, akkor itt a megoldás!...

Na persze, valójában nincs meg a megoldás, csak egy Mark Humphries nevű ausztrál humorista talált ki egy Greta Thunberg-segélyvonalat, látva, milyen szélsőséges érzelmeket vált ki egyesekből, ha bárhol felszólal a 16 éves svéd klímaaktivista. Megjegyezném, hogy ez alól a Transindex kommentszekciója sem kivétel, úgyhogy amennyiben lenne egy magyar nyelvű segélyvonal, az sokat segítene nekünk is. Szóval az ötlet szerint kell egy segélyhívó központ, amit az emberek felhívhatnak, ha irracionálisan idegessé válnak, amikor csak Greta Thunberg megjelenik és szembesíti őket azokkal a tényekkel, amelyekkel nem szeretnek szembesülni. Ilyenkor nem kell rögtön bekapcsolni a CAPS LOCK-ot, és nekiesni a billentyűzetnek, hanem simán fel lehetne hívni olyanokat, akiknek elpanaszolod, hogy mi bánt. Akkor is, ha a közösségi médiában egy tojás a profilképed. Akár azt is meghallgatják, ha az az zavar, hogy ingyen utazhatott New Yorkba a családjával, vagy nem visel napelemes baseball sapkát, vagy bezzeg Greta pacsizhatott Obamával (az erről panaszkodó idős hölgynek például egy önkéntes azt tanácsolja, hogy hát akkor alapítsa meg a saját klímavédő mozgalmát, mire végső soron megegyeznek abban, hogy könnyebb rászarni más mozgalmára, mint valami sajátot csinálni). Persze az egész videó sokkal viccesebb, mint leírva, szóval inkább nézzétek meg! A végkicsengés, hogy meg kell értenünk, sokkal könnyebb Gretára, mint a klímaváltozásért valóban felelős szereplőkre dühösnek...

Készíts a profilképedből festményt!...

Ha már meguntad magad öregítését a FaceApp-pal (és az összes adatodat is ellopták mellé), akkor itt az új dili, ami festett portrét varázsol bármely erre alkalmas képből. A Massachusetts Műszaki Egyetem (MIT) és az IBM közös kutatócsapata, az MIT-IBM Watson AI Lab most létrehozott egy AiPortraits nevű weboldalt, ami mögött egy mesterséges intelligencia dolgozik azon, hogy az oldalra feltöltött fotóból egy olyan portrét készítsen, mintha azt néhány száz évvel ezelőtt festették volna meg.   A hvg.hu szerint az oldalt 45.000 klasszikus portréval tanították be, hogy képes legyen elkészíteni a felhasználó által feltöltött kép “festett” változatát. A mesterséges intelligencia különböző stílusú képet is képes készíteni, így Rembrandttól Tizianón át egészen Van Goghig bármilyen eredmény lehetséges, ám a stílusok között a rendszer válogat és nem a felhasználó. A tudósok szerint az oldal használatától a FaceApp-pal ellentétben nem kell tartani, mert a szerverekre elküldött kép a “festmény” elkészülte után azonnal törlődik. Az oldalon jelenleg nagy a forgalom, ezért előfordulhat, hogy a kelleténél többet kell várakozni a...

Éljen a szomszéd kecskéje, már Kolozsváron is!...

Egyszer csak öt kecskébe botoltam, amint szórakozottan sétálgatok Kolozsvár központjában. A kecskék olyan közvetlennek, ismerősnek hatottak, amint emberiesen, emberi méretben csoportosultak a téren, hogy attól, tudja a fene miért, derűsebb kedvem lett. Nem is azért voltak ismerősek, mert mindannyian sajtós bakkecskék voltak, és hirtelen az sem jutott eszembe, hogy erről már írt a Transindex; inkább a közvetlenségük ragadott magával, ahogy egyikük hősiesen áll a szabadság lángjával, a másikuk dinamikusan filmez, a harmadikuk toll-rakétával a hátán száguldozik, a negyedik éppen valami viccesre mutatva jóízűen nevet, míg az ötödik elegánsan, mértéktartóan egyensúlyoz két mikrofont. Persze nem „rendes” köztéri szobrokról van szó, hiszen azok mindig valami magasztos, komor, sötét dolgok, amelyek tekintélyesen a járókelők fölé tornyosulva valami történelmi időből itt maradva nehezednek a tér légkörére. Ezek „csak” ilyen bohó reklámok, ezért megengedhetik maguknak a közvetlen derűt, nincs bennük egy szemernyi sem abból a nyomasztó, tiszteletteljes pátoszból. Lehet, hogy ezért ragadják meg abban a pillanatban az ügyes-bajos mindennapi gondjaiba feledkezett erdélyi emberek fantáziáját, és csempésznek egy kis derűt, egy mosolyt a hol verőfényes, hol szürke hétköznapokba. Reklám! De mit reklámoznak? A feliratokból egyértelmű: a PressOne portált. Mégsem stimmel valami, mert gyakorlatilag a konkurenciájuknak állítottak szobrokat. Mert lám, ez a Szabadság-szobrot blasztfémizáló kecske a ProTV, és azt írja a „talapzatán”: „Köszönjük ProTV, hogy 23 éve inspiráltok, hogy szabadon gondolkodjunk.” A következő kamerás kecske a Recordert ismeri el: „Köszönjük Recorder, hogy lehetővé teszitek, hogy minden eseményt úgy éljünk meg, mintha ott lennénk.” A villámgyors figura felirata a HotNews erényét emeli ki: „Köszönjük HotNews, hogy 19 éve a leggyorsabb, ellenőrzött híreket hozzátok.” A nevető, ironikusan kárörvendő barátunk természetesen csak a Times New Roman lehet, nekik azt köszönjük, hogy „nevetésre bírnak, mikor sírnunk kellene”. Az egyenes gerincű, féllábon is egyensúlyozó pedig az EuropaFm: „Köszönjük, hogy 18 éve kiegyensúlyozott tartalmat szolgáltattok”. Azért a legkekeckedőbb...

Megnézheted térképen, hogy ki honnan hová menekült Trianon után jún04

Megnézheted térképen, hogy ki honnan hová menekült Trianon után...

A magyar országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló, 2010. évi XLV. törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A trianoni békeszerződés 99. évfordulóján sirámok és a Nem, nem, sohák! helyett az Átlátszó adatvizualizációs projektjének, az Átlónak a kezdeményezését mutatjuk be arról a drámai vándorlásról, amely az I. világháborút követően indult meg a történelmi Magyarország területén. Az Átló interaktív térképre tette az 1918 és 1928 között Magyarországra érkezett menekültek neveit, a korábbi lakóhelyüket, foglalkozásukat és a Magyarországra érkezésük helyét. A térkép alapját Dékány István Trianoni árvák című könyvéhez összegyűjtött adatbázis adta, amelyet nemrég tették közzé kereshető formában a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja valamint az MTA-Lendület Trianon 100 Kutatócsoport. A közel 16.000 személy adatait – amely a 400-420 ezer menekült csupán töredéke -, tartalmazó adatbázis mögötti történelemről Dékány könyvének ismertetője így szól: “Az első világháborús összeomlás után az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai és a szomszédos országok megkezdték a területfoglalást. A magyar állam vezető tisztségviselőit hűségeskü letételére kötelezték, akik ezt megtagadták, azokat kiutasították országukból. Az anyaország a marhavagonokban érkező menekültek jelentős részének nem tudott sem állást, sem lakást biztosítani, így azok hónapokig, évekig a vagonokban várták sorsuk jobbra...