Szuflé: McQueen, árulás, érdes tavaszok...

Elöljárószó: Vass Csaba kollégám Pénteki pirítós című hírszemle-sorozata ihlette a Szuflét, amit egy olyan rovatnak képzelek el, ahová begyűjthető mindaz a munkám során felfedezett kultúrtermék, amit izgalmasnak tartok. Szemelgetés a kurrens kínálatból. Az elmúlt két évben a magyar alter mémek az egyik kedvenc mémoldalam lett, mert valami egészen finom vegyítése a humornak és magyar könnyűzene önsajnálatának. Ezért is örvendtem meg, hogy a sok beckzolis utalás után idén végre kijött az új 30y lemez is, ami amúgy nem is volt betervezve, állítólag. A frontember, Beck Zoltán így vall: egy erdélyi(!) fellépésük után „mondtam a srácoknak, hogy ne haragudjatok, de azt hiszem, véletlenül mégis megírtam egy lemezt”. Ezt senki sem bánja. A ki az akit még megölelnél alig 35 perc, így reggeli vagy délutáni buszozás közben is simán meg lehet hallgatni. Kicsit karcos, kicsit szomorú, de van benne nyári fesztiválos könnyedség és olyan számok is, amelyekre teljesen ki lehet engedni az egzisztenciális gőzt. A teljes album itt érhető el, én ezt a dalt hallgattam újra meg újra a héten: Ez a 2019-es tavasz eléggé durvácskára sikeredik amúgy, legalábbis ami a művészi kínálatot illeti. Hétfőn volt a McQueen dokumentumfilm romániai bemutatója, ami ugyancsak egy eléggé súlyos alkotás a legendás Alexander Lee McQueen életéről és munkásságáról. A divatvilág fenegyerekeként emlegetett McQueen 2010-ben lett öngyilkos édesanyja temetésének napján, de Ian Bonhôte és Peter Ettedgui filmje egyáltalán nem a tragikum felől közelíti meg a divattervező életrajzának felvázolását. Ez annyira sikerül nekik, hogy a beszélő fejes vallomások mellett a Lee-ről készült archív felvételek annyira közel hozzák a fiatal tervező lelkesedését, szenvedélyét, munkaszeretetét és általános energikusságát, hogy a film számottevő részében az az érzésem, hogy egy élő emberről hallgatom ezeket a történeteket. Aztán persze eszembe jut, hogy ezt a végtelenül tehetséges, sokak által zseninek mondott kreatív összművészt és lenyűgöző alkotásait soha nem...

Válj meg ingóságaidtól! Ötcentis minitáskát dobott piacra egy francia divattervező Már05

Válj meg ingóságaidtól! Ötcentis minitáskát dobott piacra egy francia divattervező...

Közhely, hogy a női táska feneketlen, káosz van benne, és hatalmas. A francia Jacquemus divatház és alapítója, Simon Porte pontosan ezt a klisét cáfolja meg új téli kollekciójában, amely miniatűr kézi- és válltáskákat vonultatott fel a párizsi divathéten. A Mini Le Chiquito elnevezésű táska mindössze 5.2 centi, és a tavalyi kollekcióban megjelent Le Chiquito táska (12 cm x 6 cm) kicsinyített változata. Az ötcentis minitáska remek reakciókat váltott ki a közösségi felületeken. Sokan próbálták megfejteni, hogy mi is férhet bele a Mini Le Chiquito-ba, de objektíven nézve, írja az Elle, egy AirPod fülhallgató. A Twitteren további javaslatok érkeztek, írja a Guardian: egy darab tic-tac; a viselő büszkesége; egy műköröm; emésztőtabletta; a mindennap magunkkal hordozott, részekre tagolt traumánk. A Jacquemus divatház több minitáskát is bemutatott, megkérdőjelezve, hogy mi is férhet bele egy ekkora kiegészítőbe és mire van, mire lehet szüksége viselőjének. Nézzük meg a választékot! Kérdés tehát, hogy mit vihetünk magunkkal a minitáskában? A divat ugyan nem funkcionalitásról szól, de azért a hétköznapokban nem árt egy csepp praktikusság. Pár javaslat: kontaktlencse, tartó nélkül; (egy) párnás rágógumi; (egy) szerencsehozó ötvenbanis (amennyiben még maradna pénzünk a táska megvásárlása után); könnyeink; az AirPod fülhallgató másik fele; vastabletta; magvas gondolatok. Vajon mire gondolt a...

Férfitaszító a lakásod? Vigyázz, egyedül maradsz!...

A Valentin-napról írt cikkemhez a héten több mint 500 randiötletet olvastam, számtalan vallomást kellemes, szörnyű vagy emlékezetes találkákról, és persze minden mást, ami a szerelemről és párkeresésről szól. Így került elém a Daily Mail cikke, amely azt tárgyalja, hogy nőként hogyan rendezzük be úgy lakásunkat, hogy az bevonzza a férfiakat. A Feng Shui nyugatosított változata ismét nagy népszerűségnek örvend, legutóbb Marie Kondo Netflix-sorozatának köszönhetően lett újból napirenden a lakás energiatípusok szerinti berendezése. A bágua a taosita kozmológia részeként a valóság nyolc elemét jelenti, a térrendezésre átültetett bágua-térkép nyolc különböző életterületre összpontosítva tűzi ki a pozitív energia, a csí áradásának optimizálását. Ennek értelmében Hír/Hírnév, Szerelem/Házasság, Alkotókészség/Gyerek, Segítőkész emberek/Utazás, Emberi kapcsolatok/Karrier, Önművelés/Tudás, Egészség/Család és Gazdagság/Siker szekcióra tagolódik lakásunk vagy szobánk, a tér közepének szabadnak kell maradnia. A Feng Shui értelmében úgy kell berendezi a teret, hogy a különféle térfelületeken elhelyezett tárgyak, képek életútjukon erősítsék, az önmegvalósításban segítsék a ház lakóit. Tavaszi nagytakarításnak is nevezhetjük azt, amit Marie Kondo klienseivel művel, azaz a régi ruhadarabok kiszelektálását, a lomtalanítást, a ház átalakítását, hogy szellősebb legyen és nagyobb mozgásteret biztosítson a benne élőknek. A Feng Shui amúgy egy érdekes játék, ha nem vesszük túl komolyan, és nem esünk kétségbe például azért, mert a lakásunk Szerelemszekciója sehogy sem esik egybe a hálószobával, vagy mert a Karrier pont a bejárati ajtóval ütközik, ahol kényszerűen kabátokat és cipőket tárolunk, és még nem helyeztünk el vizes képet sem. A Daily Mail cikke azonban egy lépéssel továbbmegy a téroptimizálás szükségszerűségén, és Suzanne Roynon „beltéri terapeutával” közösen azt próbálja kideríteni, hogy az újságíró, Liz Hoggard lakásában mely tárgyak bírnak „férfitaszító” hatással. A szöveget olvasva Hoggard újságírói állásfoglalása nem feltétlenül világos: hol enyhén ironikus, hol egyetért a lakásterapeuta megállapításaival, aki többek között olyanokat mond, hogy a kaktuszok, a könyvek (főleg a deprimáló címűek) és a női...