Az intimitás múzeuma. Feldereng egy régi emlék…...

Vannak pillanatok, amelyeket hiába próbálnánk meg elmesélni, teljességükben megragadni – annyira mélyen személyesek, meghittek, komplexek és titokzatosak –, a szavak cserben hagynak. Sokszor csak a nem beszéd fejezheti ki azt, ami maga az intimitás. Ezeket a csendeket töri meg a Manuela Dospina és Raisa Hagiu elképzeléséből megszületett Museum of Intimacy (Az intimitás múzeuma) kiállítás, amely július 27-én nyílt meg a kolozsvári White Cuib minigalériában. A két fiatal művész (Dospina 1992-ben, Hagiu 1993-ban született) olyan munkákat, fotókat és szövegeket, kölcsönkért történeteket, emlékeket és gondolatokat mutat meg, amelyek az egykor megélt intimitásérzés visszaadását kísérelik meg. A csöpp kiállítótérben alkalmunk nyílik bensőséges, önmegmutatásukban olykor nyers emberi történeteket megismerni. Családok, szerelmek, barátságok – az intimitás tapasztalásának leggyakoribb közegei – sejlenek fel egy-egy fotográfián, vagy rövid, költői eszmefuttatásban. Épp csak megvillan egy tenger felé tartó autó, egy hajnali beszélgetés, egy anya, egy kedves, egy találkozás, egy elválás – pillanatok, amelyek feltárva önmagukat, azonnal elillanak, még mielőtt giccsessé válnának, vagy végképp kiölnék szavakkal a bűbájt. Az aprócska White Cuib önmagában is egy intim közeg, és most, a júliusvégi kánikulában különösen jól esik egyedül, ráérősen végigpásztázni a kiállítást, farkasszemet nézni a sárgás-kopottas fotók néhai modelljeivel, megízlelni a vallomásokat. Mintha kedves barátokkal kávéznánk, olyan ez az intimitásmúzeum: a szövegek közvetlensége, a történetek hétköznapisága, az elkapott momentumok zavartalansága és a mesélők szívélyessége azt az érzetet keltik, hogy kiérdemelvén bizalmukat, belépést nyertünk lelkük legrejtettebb zugaiba. Ebben a felállásban mi csak ülünk, kortyoljuk a teát vagy a feketét, és hallgatunk, mert épp a másik van soron: a másik, aki csillogó szemmel vagy könnyeivel küszködve, karakán mosollyal vagy hadarva, elmond egy intim történetet az életéből, amelyet sehonnan, senki mástól nem tudhatnánk meg. Cserébe az aktív, ítéletektől mentes hallgatás és a teljes jelenlét ajándékát nyújthatjuk. Az intimitás megélése pszichológiai jóllétünk kulcsa, és minél gyakrabban, lehetőleg minél több közeli emberrel élünk át meghitt, bensőséges, bizalmas...

Szuflé: víz, vér és fény. Három lemezt ajánlunk a hétvégére Júl06

Szuflé: víz, vér és fény. Három lemezt ajánlunk a hétvégére...

Kevesebb dolgot viselek nehezebben, mint a nyarat, ez pedig a ránk erőltetett optimizmus. Nem tudom, mikor és ki döntötte el, hogy nyáron önfeledtnek és lazának kell lenni, de szeretnék most azonnal ellenkezni. És azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. Három olyan albumot javasolok most meghallgatásra, amelyek kicsit elterelnek a hamis felhőtlenségtől és finoman a mélybe rántanak, de csak azért, hogy aztán újra felszínre kerüljünk. Szubjektív hétvégi playlist következik. Thom Yorke harmadik szólóalbuma az Anima tökéletesen illeszkedik a Rák havába, főleg azért, mert nőkről, álmokról, szorongásról és a fulladás közelségéről szól. A Radiohead frontembere kicsit elektrósabbra veszi most a formát, nincs épp olyan sok lassúság, köd és homály, a szorongás inkább a glitchekből, a bizonytalanságból, a vibrálásból származik. Ezen a lemezen Yorke hol levegő, hol víz után kapkod, mélyrepülésben és mélymerülésben van, de valahogy nem is bánja, mert egyszerűen már nem bírja elviselni, ami van. Az Anima dalszövegei repetitívek, loopoltak, álomszerűek, abban az értelemben, hogy a tudatalattit szántják fel. Disztópikus képek, félelmek, a test, a tudat, az én szétbomlásának tapasztalata, a nyomasztó menekülésvágy, épp csak valami halovány emléke a természetnek, itt-ott madarak, halak, spirálok, vortexek, inkább rémálom, árnyoldal és dezintegráció, mint a finom női báj. Az Anima intenzív album, a végére teljesen felkavart állapotban hagy ott a semmi közepén, nem ölel meg, magunkra hagy. A pusztulás és önpusztítás lemeze, amelyben az eddigi formák, korlátok, kötöttségek nem tarthatók, a mozgás szükségszerű és a változás elkerülhetetlen. Álom és ébrenlét, élet és halál, ember és állat, nő és férfi, régi és új között ollózás az Anima, és inkább a szobában hallgassuk meg, mint a strandon.  Jenny Hval Blood Bitch albuma 2016-ban jött ki, de épp most van kedvem hozzá, ezt hozta elő az Anima, meg amúgy is: nyáron is menstruálunk. A norvég zenész-énekes egy egész lemezt szentelt...

Nagymama hipszter tálkája. Upcycled tárgyak Kolozsváron jún15

Nagymama hipszter tálkája. Upcycled tárgyak Kolozsváron...

Szükséged van egy pohár- vagy tányérkészletre, vázára, székre, kis komódra vagy éjjeliszekrényre, unod az IKEÁ-t, de ószeres turkálásra se időd, se kedved? A Calabalâc projekt megálmodói, Rudolf Eszter és Szilágyi-Kispista Ágota olyan háztartási és dekoratív tárgyakat gondoltak újra, amelyeket biztos nem találsz meg egykönnyen a tömegkereskedelemben. A projekt június 13-án mutatkozott be a kolozsvári közönségnek az Eastride futárcég székhelyén. A szabadtéri bulival összekötött eseményen megnézhettük a kollekció jelenlegi darabjait és jövőbeli tervekről is beszélgettünk. View this post on Instagram Unde e calabalâc, acolo e și bucluc. A post shared by calabalâc (@clblc) on Jun 3, 2019 at 8:17am PDT A calabalâc magyarul holmit, lomot jelent, de mondhatnánk azt is, hogy vacak, kacat, ócskaság, limlom, zsibáru. Eszter és Ágota főleg padlásokról gyűjtöttek össze olyan tárgyakat és eszközöket, amelyeket érdemes volt megtisztítani, újraértelmezni és továbbadni a fősodoron kívül is boldoguló vásárlók számára. Az upcycling a hulladékhasznosítás azon ága, amely, a greenfo.hu meghatározásában, „egyfajta értéknövekedést jelez, azaz egy adott – hulladékként kezelendő – anyagból valami olyat alkotnak, amely értéktöbblettel bír; többel, mint csupán az alapanyag maga. Erre jó példa a PET-palackból pulóver készítése, esetleg bőrmaradékokból táska készítése.” „Ha én lennék a vásárló, hajlandó lennék magasabb árat is fizetni, hogy támogassam azt, hogy ne egy újabb tárgyat vegyünk a tömeggyártásból, hanem valami olyat, amit kiemeltünk akár szemétből, mert felismertem, hogy ez egy jó dolog”, mondja Eszter. A tárgyak ugyanis szép, egyedi és minőségi darabok, nem a tucatszámra készülő, gyengébb és fantázia nélküli tárgyak sorát gazdagítják. Akinek nincs ideje, kedve vagy alkata bolhapiacokon kutakodni és alkudozni, viszont különlegesebb darabokat szeretne lakásába, igazi kincseket találhat a Calabalâc kínálatában. Fotók: Kerekes Emőke A pop-up shop jelleggel megszervezett vásárra olyan helyi alkotókat is be akartak vonni, mondja Ágota, akik hasonló szellemiséggel dolgoznak. Így kaptak helyett az eseményen Adorjáni Ágota függönyből készült táskái (horg&bog), Gábor Zsófi handmade ruhái (Canicula) és...

Kisfilmet forgatnál három óra alatt? Július végéig megteheted! jún04

Kisfilmet forgatnál három óra alatt? Július végéig megteheted!...

A 18. TIFF első napján indították útjára az Amatőrök filmgyára nevet viselő projektet, amelyet Michel Gondry Oscar-díjas francia filmrendező, forgatókönyvíró és producer találta ki annak céljából, hogy pár órára lelkes filmkedvelők is kipróbálhassák magukat a filmgyártás művészetében. A kezdeményezés helyet kapott már Montréalban, Buenos Aires-ben, Frankfurtban, Moszkvában, Rotterdamban, Párizsban és Cannes-ban, Romániába most érkezik először. A minigyár a Kolozsvár melletti Lomb-tetőre megálmodott CREIC (Centrul Regional de Excelență pentru Industrii Creative) központban kap helyet május 31. és július 31. között, a Francia-Román Évad rendezvénysorozat keretein belül. A megnyitón Gondry is részt vett, végigvezetve az ötletelési és forgatási helyszíneken az érdeklődőket. Az Amatőrök filmgyára ingyenes, és lényegében egy háromórás szabadidős foglalkozás: előzetes regisztráció után a helyszínre érkező csapatoknak összesen 3 óra áll a rendelkezésükre, hogy elkészítsenek egy kisfilmet. Egy csapatban legfennebb 15 személy lehet, és fontos, hogy valamennyien aktívan hozzájáruljanak a kisfilm létrejöttéhez. A foglalkozás két részből áll: az első másfél órában, két 45 perces blokkban a csapat tagjai elolvassák a belső szabályzatot és jelenetekre bontva felvázolják a készítendő kisfilm forgatókönyvét, majd másfél óra alatt leforgatják. A vállalkozó szellemű filmkedvelők 15 helyszín közül választhatnak. Gondry megjegyezte, hogy a kisfilmek vágás nélkül készülnek: későbbi beavatkozásra nincs lehetőség, így már elsőre úgy kell felvázolni a jeleneteket, hogy azok egy-egy snittben rögzíthetők legyenek. A vágás ilyen értelemben a meglévő anyagok egymás mellé helyezését fogja jelenteni. Szempont a tökéletlenség és a kreativitás megélése, hangsúlyozta a rendező; itt nem az a cél, hogy mestermunkák készüljenek, hanem hogy a csapattagok jól érezzék magukat, éljenek a képzelőerejükkel, kipróbálják magukat élesben és végül egy rövid, számukra kedves alkotással távozzanak. Az Amatőrök filmgyára egy kreatív filmes gyakorlat, amelyhez semmilyen előzetes képzettség és felkészülés nem szükségeltetik, mindössze csapatmunka, gördülékeny kommunikáció és fesztelen játék. A belső szabályzatban szerepel ugyanis, hogy az operatőr kiválasztása után minden csapattagnak szerepet kell vállalnia a forgatásban: a...

„Egyeseknek nagyobb a képzelőereje, mint másoknak”. Nicolas Cage Kolozsváron járt jún03

„Egyeseknek nagyobb a képzelőereje, mint másoknak”. Nicolas Cage Kolozsváron járt...

Vasárnap délben a 18. TIFF keretein belül egy Masterclass elnevezésű pódiumbeszélgetésen láthattuk Nicolas Cage-t, a fesztivál egyik fővendégét a kolozsvári Hotel Platiniaban. A mesterkurzus tulajdonképpen egy laza, közvetlen beszélgetés volt szakmáról, új sámánizmusról és arról, hogy egy művész miként fejlesztheti saját kreativitását. Az amerikai színész a fesztivál meghívására három napot töltött Kolozsváron, de közben meglátogatta a torockói Székelykő Kúriát és a bonchidai Bánffy Kastélyt is. Akik a kolozsvári beszélgetésre voltak kíváncsiak, jelentős sort kellett kiálljanak: a Platinia földszintjén még vasárnap dél előtt pár perccel is kígyózott az embersor, a sajtó munkatársait viszonylag zökkenőmentesen engedték be a hotel konferenciatermébe. Cage-ről azt kell tudni, hogy végtelenül visszahúzódó ember, nem használja a közösségi médiákat sem, amint arra a Mihai Chirilov filmkritikussal való beszélgetésben is kitért – ezért is volt igazán felfrissítő élőben hallgatni, amint a színész egy röpke másfél órára megnyílt a kolozsvári közönségnek. Chirilov, aki egyben a TIFF művészeti  vezetője is, megpróbált személyesebb kérdéseket is feltenni a sztárnak, azonban az minduntalan visszakanyarodott a színészi munkához és a filmkészítés mesterségéhez. Cage elmondta, hogy számára meglepő a „masterclass” elnevezés, ugyanis soha nem tartotta magát mesternek, sőt: úgy gondolja, hogy ha valaki fejlődni akar a szakmájában, fontos megtartania a tanuló elméjét, hozzáállását. „Mindig diákként láttam magam”, mondta a színész, majd hozzátette: neki soha nem volt karrierje, hanem munkái voltak. Első körben Nicolas Cage azt is elmondta, hogy szereti a kolozsvári esőzést (ő ugyanis jóformán egy sivatagban él), és arra is kitért, hogy igen finom magyar gulyást evett Torockón. Ez utóbbit kifejteni nem volt lehetősége, úgyhogy ezután Chirilovval közösen bele is csaptak a filmszínészet közepébe. A színész elmondta, hogy a filmek iránti rajongása egészen kicsi korában kezdődött, amikor a tévében parányi, varázslatos embereket látott mozogni – a filmek megengedték számára, hogy elmeneküljön a nappalijából. Apja összehasonlító irodalmat tanított, mondta Cage,...